Beszámoló az 56. EABCT Konferenciáról

Unique as we are

Konferencia beszámoló 

A European Association for Behavioral and Cognitive Therapies (EABCT) 56. kongresszusa Brüsszel, 2026. szeptember 16-19.

A 56. EABCT (European Association for Behavioural and Cognitive Therapies) éves  kongresszusát 2026. szeptember 16–19. között rendezték meg Brüsszelben, a SQUARE  kongresszusi központban. A rendezvény központi mottója, az „Unique as we are” az egyéni  igényekre szabott pszichoterápiára és a CBT elfogadó, befogadó szemléletére helyezte a  hangsúlyt. A kongresszuson 1 661 résztvevő vett részt 61 országból.

A nyitó ceremónián Katy Grazebrook, az EABCT elnöke és a szervezők köszöntötték a  résztvevőket és hangsúlyozták, hogy a rendezvény mottója szorosan és tudatosan kapcsolódik  Brüsszelhez, valamint egész Belgium kulturális és politikai identitásához. Ahogyan a város  identitását az egyének és közösségek egyedi sokszínűsége adja meg, úgy a modern kognitív  viselkedésterápia is a páciens egyediségét helyezi középpontba és a kezeléseket az egyéni,  specifikus igényekhez igazítja. Maga a belga szervezőbizottság is tükrözi ezt az egyediséget és  sokszínűséget: a kongresszust a VVGT és a AEMTC, a két belga CBT egyesület közösen  szervezte meg. A két különböző nyelvi és kulturális közösség összefogása szimbolizálja azt,  ahogyan a pszichoterápiás szakma a különböző tudományos perspektívákat és módszertanokat  integrálja.

A konferencia mottójának másik pillére az elfogadás és befogadás Brüsszel politikai szerepére is utal. Az európai intézmények székhelyeként a városban a legkülönbözőbb országok és  kisebbségek hangja találkozik. A kongresszus tudományos programját is úgy építették fel, hogy  az emberi tapasztalatok teljes spektrumát lefedje, különös érzékenységgel a kisebbségi  kérdésekre, a migrációs kérdésekre és a marginalizált csoportokra, biztosítva ezáltal, hogy  minden résztvevő és páciens egyedi hangja képviselve legyen. A nyitó ünnepségen szereplő  queer kórus is ezt az üzenetet hordozta magában. Nagyon megható volt látni, ahogy a  kórustagok a maguk egyediségével jelentek meg a színpadon és hallatták saját hangjukat,  ugyanakkor érzékenyen alkalmazkodtak egymáshoz a közös éneklés során. 

A kongresszuson 60 országból több mint 1500 segítő szakember vett részt. A fenti témák  áttekintésére a négy nap alatt összesen 84 szimpóziumot és kerekasztal beszélgetést szerveztek,  20 plenáris előadót hívtak meg, valamint 204 poszteren láthattunk kutatási beszámolókat

Európa számos országából és a tengerentúli kutató iskolák képviselőitől. Az érdeklődök  összesen 23 workshopon vehettek részt, több „skill class” keretében lehetőség volt jobban  elmélyülni egy-egy témában, pszichoterápiás módszerben. A keynote előadásokat a kognitív  viselkedésterápia olyan szakemberei tartották, akik kiemelkedő szereplői a kutatói és klinikai  területeknek egyaránt. Stefan Hofmann, Willem Kuyken, Cecilia A. Essau, Bram Vervliet,  Jaime Delgadillo, Matthias Berki előadásaiban színvonalas összefoglalókat, gondolatébresztő  felvetéseket, integrációs javaslatokat hallhattunk. 

A konferencia kiemelt célja volt, hogy a kognitív viselkedésterápiát a különböző „iskolák”  helyett egy integratív és multimodális megközelítésben értelmezze. Nagy hangsúlyt kaptak a  transzdiagnosztikus modellek és a folyamat-alapú terápiák lehetőségének és szükségességének  bemutatása.

Stefan G. Hofmann „Improving CBT from Molecules to Models” című előadásában  kiemelte, hogy a CBT további fejlődéséhez nem újabb terápiás protokollokra, hanem a  pszichopatológiáról és a terápiás változásról alkotott alapvető szemléletünk átalakítására van  szükség, az idegtudományok eredményeinek, az evolúciós szemlélet hangsúlyosabb  beépítésére, a folyamat-alapú terápiák felé való elmozdulásra. 

Nikola Petrocchi „From Restructuring to Relating: How Compassion Transforms the  Therapeutic Process in Cognitive Behavioral Therapy” című előadásának kiemelt üzenete,  hogy az együttérzés nem pusztán kiegészítő elem a CBT-ben, hanem tudományosan  megalapozott terápiás mechanizmus, amely a kliens és a terapeuta önmagához való  viszonyának megváltoztatásán keresztül is elősegítheti a terápiás változást. A Compasssion  Focused Therapy szemléletében a motivációs változás megelőzheti és elősegítheti a kognitív  változást, ezáltal támogatva a hiedelmek és sémák módosulását. Az előadás kitért a módszer  alkalmazására LMBTQ+ populációkban, ahol a szégyen és a társadalmi stigma különösen  fontos tényezők az önkép és a pszichés állapot hátterében.

Willem Kuyken „From Preventing Depression to Promoting Human Flourishing: MBCT  Comes of Age” előadásában az MBCT fejlődését és jövőbeli lehetőségeit tekintette át. Egy  olyan jövőképet vázolt fel, ahol a mentális egészségügy túlmutat a puszta tünetkezelésen. Arra  ösztönözte a szakmát, hogy a pszichés problémák gyógyításán túl az egyének személyes  fejlődésére és kibontakozására (human flourishing) is fektessenek hangsúlyt. Az MBCT témájú  pre-congress workshopban bemutatta, hogy a tudatos jelenlét nem csupán egy-egy plusz  gyakorlatot jelent a terápiás ülés végén, hanem egy olyan rendszerszintű megközelítést, amely

növeli a terapeuta jelenlétét, segíti a kliens figyelmének stabilizálását, és csökkenti a kognitív  reaktivitást.

Cecilia Essau „Cultural Adaptation of CBT for Youth Anxiety and Depression in Non WEIRD Nations” című előadásának fő üzenete, hogy a kulturális sajátosságok jelentősen  befolyásolják a mentális problémák megélését, a segítségkérést, a megbélyegzést, a család, a  közösség szerepét és nem utolsó sorban a CBT hatékonyságát és elfogadhatóságát. Az előadás  olyan rugalmas, kulturálisan érzékeny és hozzáférhető CBT-megközelítéseket mutatott be,  amelyek megőrzik a bizonyítékokon alapuló terápiás elemeket, ugyanakkor alkalmazkodnak az  adott kulturális, oktatási és erőforrásbeli környezethez. 

A konferencián kiemelt téma volt a technológia szerepe a pszichoterápiában. Több előadásban  és műhelyben foglalkoztak a mesterséges intelligencia etikus alkalmazásával, a mentális  egészségügyi chatbotokkal, a gamifikált CBT-intervenciókkal, valamint a digitális mentális  egészség előnyeivel és potenciális veszélyeivel a klinikai gyakorlatban. 

Pavla Stopková „Virtual Environment for Exposure Therapy in Obsessive-compulsive  Disorder: Clinical Applications and Results of Two Studies” című előadásában a virtuális  valóság expozíciós terápia (VRET) hatását vizsgálta egy olyan virtuális környezetben, „OCD  House”, amelyet a főbb OCD-tünetdimenziókra irányuló háztartási helyzetek szimulálására  terveztek, és összehasonlította azt a kognitív tréning (CT) beavatkozással. Ez a randomizált,  kontrollált vizsgálat az „OCD House” klinikai hasznosságát értékeli, amely jól ellenőrzött és  fokozatos expozíciót tesz lehetővé. Értékelte a virtuális valóság expozíciós terápia (VRET)  előnyeit és korlátait az OCD kezelésében és feltárta a virtuális valóság környezetek OCD kezelésben való alkalmazásának jövőbeli lehetőségeit.

Inken Höller „Okostelefonos mikrointervenciók a depresszív rumináció csökkentésére”  előadásában bemutatott kutatás egy alacsony küszöbű, ruminációra irányuló ökológiai  pillanatnyi beavatkozás (Ecological Momentary Interventions EMIs) megvalósíthatóságát,  elfogadhatóságát és előzetes hatékonyságát vizsgálta legalább enyhe depressziós epizód és  rumináció fennállása esetén. Az okostelefon szükség esetén azonnal elérhető intervenciót kínál.  A nap folyamán végzett mérések lehetővé teszik, hogy a segítség az aktuális állapothoz  kapcsolódjon. A rumináció megjelenésekor a résztvevők három mikrointervenció közül  választhattak: figyelemelterelés, viselkedésaktiválás vagy tudatos távolságtartás. Az EMI-k  megvalósíthatónak és jól elfogadottnak tűnnek, és ígéretes kiegészítőként szolgálhatnak a  pszichoterápiában, különösen a várólistán szereplő személyek vagy a visszaesés-megelőzés  esetében. A hatékonyság a tünetek súlyosságától függhet.

Nancy Kramer Freher „VR-Moodboost – Virtuális valóság a fiatalok depressziójában”  című előadásában bemutatott egy újszerű, VR-alapú kezelést MDD-ben szenvedő serdülők  számára, a VR-Moodboostot, amely a pozitív érzelmek fokozását, beleértve az érzelmek  megnevezését, a viselkedésaktiválást, a pozitív képzeletbeli képalkotást és a kognitív  átstrukturálást alkalmazza a terápiában. Ez a terápiás program figyelembe veszi és igazodik  ennek a fejlődési szakasznak a sajátosságaihoz. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a  VR-Moodboost egy ígéretes és innovatív, virtuális valóságon alapuló beavatkozás a súlyos  depressziós zavarban (MDD) szenvedő serdülők számára, amely a pozitív érzelmekre és  képalkotásra épülő beavatkozásokat integrálja más hagyományos terápiás beavatkozásokkal.

A Perczel Forintos Dóra által szervezett Trauma-Informed Approaches for BPD, PTSD,  Cancer Patients, and Professionals Who Treat Them című szimpóziumon több magyar  előadó értékes klinikai kutatási eredményeket mutatott be. 

Unoka Zsolt (Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika) egy 12 alkalmas  pszichoedukációs csoportprogramot ismertetett, ahol a borderline páciensek sématerápiáját  mindfulness- és önegyüttérzés-gyakorlatokkal, valamint imaginációs újraírással egészítették ki. Az eredmények alátámasztották az Egészséges Felnőtt mód megszilárdulását, az adaptív  önszabályozás fejlődését, valamint az együttérzés fokozódását. 

Agnieszka Popiel (SWPS University), az EABCT újonnan megválasztott elnöke, előadásában  a poszttraumás stressz zavar és a borderline személyiségzavar együttes előfordulásának  kezelésével foglalkozott, bemutatta a lengyelországi, bizonyítékokon alapuló trauma-terápiával  foglalkozó TRAKT Program klinikai tapasztalatait. Eredményeik alapján a trauma-fókuszú  beavatkozások a PTSD és BPD együttes fennállása esetén is biztonságosan alkalmazhatók, és  kedvező terápiás eredményekhez vezetnek.

Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék részéről Vizin Gabriella egy rövid kognitív viselkedésterápiás programot mutatott be, amelyet áttétes  emlőrákkal élő nők körében alkalmaztak. Az előzetes eredmények alapján a program magas  részvételi és megtartási aránnyal valósult meg. A beavatkozást követően jelentősen csökkent a 

pszichés distressz, a depressziós tünetek és az észlelt stigma, miközben nőtt az önegyüttérzés. Perczel Forintos Dóra (Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék) előadásában  egy 9 alkalmas MBCT program hatását vizsgálta egészségügyi dolgozók pszichés  rezilienciájának vonatkozásában. Az eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy a fokozott  mindfulness, az elfogadás és a kognitív átértékelés elősegíti a munkahelyi stresszel való

adaptívabb megküzdést, és csökkenti a negatív érzelmi állapotokkal, valamint a másodlagos  traumatizációval szembeni sérülékenységet. 

Becz Bernadett, az ELTE PhD hallgatója, kutatásában egy integratív kognitív – metakognitív modellt javasolt az alvászavar háttértényezőinek megértésére, hangsúlyozva a protektív  módosítható tényezőket, mint az önegyüttérzés és az adaptív érzelemregulációs módszerek. 

Összefoglalva, színvonalas és tartalmas konferencián vettünk részt. A konferencia légkörére  teljes mértékben jellemző volt az elfogadás, a befogadás, az egyediség, az együttérzés. Amit én  a fentieken kívül személyesen elhoztam magammal az az önegyüttérzés fontossága: a  pszichoterápiákban hangsúlyt fektetni a páciensek önegyüttérzésének növelésére és  pszichoterapeutaként együttérezni önmagunkkal. 

Az EABCT következő konferenciája 2027-ben Varsóban kerül  megrendezésre.

Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület

Ajtay Gyöngyi
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Simon Lajos
pszichiáter, pszichoterapeuta