A metakognitív terápia a kognitív terápiák fejlődésének harmadik hullámához tartozik, a mindfulness terápiákkal és az elfogadás-elköteleződés terápiákkal együtt a krónikus és rekurrens állapotok hatékony kezelését tűzik ki célul. A sztenderd kognitív terápiától eltérően, a metakognitív terápia azokra a gondolkodási folyamatokra (rumináció, aggodalmaskodás) fókuszál, amelyek szerepet játszanak a pszichés zavarok fennmaradásában és meghatározzák a visszaesést is. Célja a perszeveráló gondolkodás megállítása, abban segíteni a pszichés zavarban szenvedő egyénnek, hogy új viszonyulást tudjon kialakítani a negatív automatikus gondolataihoz, tehát egy rugalmas kognitív kontroll elérése.

A metakognitív szemlélet és modell kidolgozása Adrian Wells és munkacsoportja nevéhez kapcsolódik (Wells, 1994, 2009), a metakognitív módszerek alkalmazása mára széles körben elterjedt. Klinikai kutatások egyértelműen alátámasztják a módszer hatékonyságát a terápia rezisztens depressziós és szorongásos zavarok, a kényszerbetegség, a hipochondriasis, a szomatizációs kórképek (irritábilis bél szindróma, krónikus fájdalom szindróma) kezelésében.

A metakognitív tréninget Steffen Moritz és munkacsoportja dolgozták ki 2004-ben, azóta eredményesen használják a szkizofrénia kiegészítő terápiájaként (Moritz, 2004, 2015). A tréning célja azoknak a gondolkodásbeli torzításoknak a felismerése és korrekciója (elhamarkodott következtetés, monokauzális attribúció, kognitív merevség), amelyek szerepet játszanak a pszichózisok kialakulásában és fenntartásában, valamint a szociális kogníció (empátia, mentalizáció) deficitjeinek fejlesztése. A metakognitív tréning egy jól felépített, strukturált, interaktív, nagyon gyakorlatias program, amelyet kiscsoportos foglalkozásokra javasolnak. Újabban a metakognitív tréninget a borderline személyiségzavar kezelésében is eredményesen alkalmazzák (Schilling, Moritz, 2015).