
Minden terápia egyik jelentős fókusza a páciens kapcsolat készségére és kapcsolati működésére irányul, melynek hatása az egyén szinte minden életterületére kihathat. Egy kapcsolatban jelen van az én és a másik. Sématerápiás gondolkodási rendszerben ez a felállás az első két szükséglet, a kapcsolat szükséglet és az autonómia szükséglet érintettségét helyezi a fókuszba, melyek egykori, gyermekkori sebződése az elsődleges sémák kialakulását okozzák. Ez a két sématartomány egyéni önismereti és párkapcsolati szinten is fokozott figyelmet és munkát igényel, hiszen azt az érzékeny egyensúlyt kell megtalálni a kötődés és önmegvalósítás/én kibontakoztatás közt, ami talán az egyik legnehezebb fejlődési feladat mindannyiunk életében. Ennek azonban fejlődéslélektani alaphelyzete a kora gyermekkori differenciálódás dilemmáját, elakadásait és lehetséges sérüléseit is előtérbe hozza. Előadásomban ezen fejlődéslélektani háttér mellett az éppen erre a dilemmára készült két láb modellt is bemutatom, aminek alkalmazása egyéni és párkapcsolati vonatkozásban is alkalmazható.