A sématerápiás elmélet alapját alkotó 5 alapszükséglet mellett két új alapszükségletre tettek javaslatot: a koherencia és az igazságosság iránti szükségletek. A koherencia iránti szükséglet azt a vágyat jelenti, hogy lelkileg épnek és beágyazottnak érezzük magunkat. Arról az igényről van szó, hogy a személyhez viszonyítva az ént integráltnak, a világot pedig értelmesnek éljük meg. Ezt a két részaspektust nevezzük identitásnak és értelemnek. Ez a szükséglet a hat másik szükséglet területeinek sikeres integrációjával teljesül. A koherens identitás hiánya arra utal, hogy az én nem koherensnek és diffúznak, nem integrált részekből állónak, súlyos esetben pedig teljesen disszociált részekből állónak mutatkozik. Az értelmes világ hiánya arra utal, hogy a világunk eseményeit nem tudjuk egy értelmes keretben felfogni, és az én elszakad a világban zajló folyamatoktól. E sémák aktiválódása a zavarodottság, az elidegenedés, az egzisztenciális szorongás, az én és/vagy a világ szétesésének, elveszettségének érzéséhez vezet. Mivel a tapasztalatok nem tudnak értelmes egésszé integrálódni, a disszociáció és a pszichózis tünetei jelentkezhetnek. Társuló maladaptív sémák a Koherens Identitás Hiánya, Értelmes Világ Hiánya. Az igazságosság/méltányosság iránti alapvető igény, a kiszámítható, kooperatív magatartás elvárására vonatkozik. Frusztrációja esetén a Méltánytalanság korai maladaptív sémájának kialakulásához vezethet, amely szerint a) a világ (beleértve, de nem feltétlenül korlátozva más emberekre) igazságtalan, b) a társadalomból hiányzik az igazságosság, így nem korrigálja azokat, akik igazságtalanul viselkednek, és c) az én a méltánytalanság (folyamatos) áldozatává válik.

A Csoport-Sématerápia alapú pszichoterápiás osztályos rezsimben mind a koherencia igény, mind az igazságosság/méltányosság iránti igény aktiválódik. Az osztályos rezsim házirendje, a terápiás keretek osztályszintű megkövetelése mind a személyzettől, mind a páciensektől, valamint az áthágások megvitatása mind egyéni, mind csoportos, mind nagycsoportos szinten az igazságossággal és a méltányossággal kapcsolatban új kapcsolati élményekhez vezetnek. A team megbeszélések, és a nővéri megfigyelések reggeli megbeszélései segítik a team tagokat abban, hogy a páciensek különböző helyzetekben aktiválódott énrészeiket a terapeuták fejében integráljuk. A koherencia iránti szükséglet egyre fokozódó kielégülését segíti elő az, hogy a sémamód-drámákon a csoporttagok eljátsszák a társaik sémamódjait, illetve az hogy, saját drámájuk során rátekintenek az Egészséges Felnőtt módból a saját sémamódjaikra.

Előadásomban a páciensek beszámolói és saját terápiás munkából hozott részleteken keresztül mutatom be a fenti folyamatok egyedi megnyilvánulási formáit.