Remisszió kérdései felnőttkori szorongásos zavarok esetén

A tanulmányban tárgyalt metaanalízis célja a DSM-IV szorongásos zavarok kognitív viselkedésterápiájában (cognitive behaviour therapy, CBT) szereplő teljes remissziós (remisszió az állapot, amikor a betegség időlegesen nyugalmi, tünetmentes fázisba kerül) arány meghatározása, valamint annak vizsgálata, hogy a remisszió különböző definíciói jelentősen eltérő eredményhez vezetnek-e. Emellett a metaanalízis célja a remisszió arányának összehasonlítása a DSM-IV szorongásos zavarok között: generalizált szorongás, szociális szorongás, PTSD, pánikzavar, agórafóbia, specifikus fóbia és OCD. Megvizsgálták azt is, hogy bizonyos demográfiai változók és pszichológiai tényezők befolyásolták-e a remisszió arányát.

Fontos, hogy nincs univerzálisan elfogadott definíció remisszió (kezelés utáni végállapot) fogalmára a szorongásos zavarokban körében, ami jelentősen eltérő becsléseket eredményez a kezelés hatásosságáról. A korábbi kutatások elemzésével négy különböző definíciót azonosítottak a tünetek mérséklődésének kifejezésére. Az egyik általános meghatározás, hogy a beteg már nem felel meg a kezelendő zavar összes diagnosztikai kritériumának, tehát a diagnózis nem adható meg. Ennek a definíciónak korláta, hogy egy hiányzó tünet nem zárja ki, a továbbra is súlyos funkciókárosodást okozó tüneteket. A remisszió másik meghatározása a klinikai határérték alatti pontszám (folyamatos méréssel). Egyes kutatók azonban olyan határértékeket alkalmaztak, amelyek továbbra is tükrözhetik enyhe vagy közepes tünetek jelenlétét. A harmadik és kapcsolódó definíció klinikailag jelentős változás (clinically significant change, CSC), amely megmutatkozik a kezelés utáni pontszámokban, melyek a kóros tartományon kívül, a normatív tartományon belül vannak. Meg kell jegyezni, hogy egyes szerzők összekeverték a CSC-t a megbízható változással (reliable change); ezeket a konstrukciókat azonban külön-külön kell megvizsgálni, mivel a megbízható változás az időbeli fejlődésre vonatkozik, míg a CSC a végállapotra utal. A remisszió negyedik definíciója – a jó (vagy magas) funkcionálás a terápia befejezésekor (good end state functioning) – egy kevésbé jól definiált konstrukció, amely a működés több területén átfogó pszichés egészségi állapotra utal.

A felsorolt négy definíciót gyakran kombinálva is használják a kutatók. A szerzők által vizsgált 228 kivonatból 100 cikk került a metaanalízisbe. Ezek vizsgálata alapján a CBT monoterápia átlagos remissziós aránya 51,0% volt. A remisszió aránya a kezelés után a remisszió meghatározásának módjától függően változott. Jelen metaanalízisben a diagnózis hiánya és a jó végállapot-működés (good end state functioning) kritériumai adták a legnagyobb mértékű remissziót, míg a klinikai határérték alatti pontozás alacsonyabb remissziót eredményezett. Ígéretes, hogy a jó vagy magas funkcionálás – amely azt vizsgálja, hogy a páciens milyen jól teljesít több területen – viszonylag magas remissziós arányt eredményezett, ami arra utal, hogy a CBT képes az elsődleges diagnózison túl széles területeken is kezelni a problémákat. Érdemes kiemelni, hogy remissziós arányok, azaz a tünetek szignifikáns mérséklődése több, úgynevezett kliens változóban különböztek:

• az antidepresszánst fogyasztó személyek jobb eredményeket értek el a CBT-vel, szemben a benzodiazepin használó személyek körében, ahol a remisszió aránya alacsonyabb,
• az idősebb személyek ugyanolyan valószínűséggel érték el a remisszió állapotát a kezelés utáni időszakban, az utánkövetés során az elért tüneti csökkenés romlott, ami arra utal, hogy szükség lehet az életkorral összefüggő kezelési módosításokra,
• a szorongásos zavarokkal komorbid depresszióban szenvedő és/vagy szerhasználó személyek remissziója alacsonyabb arányt mutatott.

A kutatással kapcsolatban számos limitációt érdemes figyelembe venni. Egyrészről a remissziónak továbbra sincsen általánosan elfogadott meghatározása, a kutatásban csak a leggyakrabban előforduló meghatározásokat használták. Ezen túl a kis mintaméreteknek köszönhetően nem lehetett konkrétabb és árnyaltabb kérdéseket megválaszolni a remisszióval kapcsolatban. Végül a metaanalízisbe nem kerültek kontrollfeltételek, ezért nem világos, hogy a CBT remissziós aránya hogyan viszonyul a spontán remisszióhoz vagy más kezelések remissziójához. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a CBT a szorongásos zavarok empirikusan támogatott kezelése, és gyakran felülmúlja a többi kezelést. A jelen eredmények arra utalnak, hogy a terápiás módszerben több kiaknázatlan potenciál van, mivel a betegek csak fele éri el a remisszió állapotát.

Szerző: Tóth Regina

Forrás: Springer, K. S., Levy, H. C., & Tolin, D. F. (2018). Remission in CBT for adult anxiety disorders: A meta-analysis. Clinical psychology review, 61, 1-8.

Photo by SplitShire from Pixabay