Maladaptív sémák állami gondoskodásban élő gyerekeknél

A Jeffrey Young által kidolgozott sémaelmélet átfogó értelmezési keretet ad az egyén viselkedésének, gondolatainak és érzelmeinek megértéséhez, így az állami gondoskodásban élő, sokszor szélsőségesen, a környezet számára gyakran nehezen érthető és tolerálható módon viselkedő gyerekek jobb megértését is elősegítheti.

A szerzők a Young-féle Séma Kérdőív segítségével, nemek szerint meghatározva vizsgálták, mely sémák aktívak a lakásotthonokban élő gyerekeknél. A szerzők ismertetik sémaelméletét, az öt sématartományt azok jellemző családi eredetével, valamint a tartományokhoz tartozó egyes sémákat. A sémaelméletben leírt 18 maladaptív sémából hetet találtak aktívnak a fiúk, és tizenegyet a lányok csoportjában. A vizsgálathoz a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ három lakásotthonában élő, gyermekvédelmi szakellátásban lévő gyerekek közül gyűjtötték a mintát. 30 fő töltötte ki a kérdőívet. A minta 18 fiút és 12 lányt tartalmazott. A vizsgálati személyek életkora 16 és 19 év között mozgott, az átlagéletkor 17,4 év volt.

Eredmények alapján elmondható, hogy összesen hat séma volt aktív mind a fiúk, mind a lányok csoportjában. Ezek a következők: Érzelmi depriváció, az Elhagyatottság, az Elismerés-hajszolás, a Negativizmus, a Büntető készenlét, valamint az Elégtelen önkontroll. Fontos kiemelni, hogy a fiúk csoportjában aktív volt még az Érzelmi gátoltság séma. Meglepő eredmény, hogy a lányok csoportjában öt további sémát találtak aktívnak: a Bizalmatlanság/abúzus, a Sérülékenység, a Behódolás, az Önfeláldozás és a Könyörtelen mércék sémát. Tehát a lányoknál több aktív séma lehet jelen egyidejűleg, így az érzelmeik és viselkedésük szélsőségesebbnek, nehezebben kezelhetőbbnek és nehezebben értelmezhetőnek tűnhet. A szerzők bemutatják, hogy az egyes sémák jelenléte milyen módon jelenhet meg a sémákkal való maladaptív megküzdési stratégiákon keresztül, a kortársaikkal és a nevelőikkel való kapcsolat során. Leírják az adott séma elfogadására, elkerülésére és túlkompenzálására jellemző magatartásmódokat.

Ezek mind a lányok, mind a fiúk esetében az alábbi módon jellemezhetők:

Érzelmi depriváció (érzelmi megvonás):

• olyan barátokat és párt választ, akik érzelmileg elhanyagolják őt,
• nem alakít ki semmilyen közeli, érzelmi kapcsolatot a kortársakkal vagy a nevelőkkel. Távolságtartó, a törődést nem hálálja meg,
• követelőző a kapcsolataiban, minden figyelmet, törődést magának követel, ami igénybe veheti a nevelőket.

 Elhagyatottság:

• olyan kapcsolatokat választ, ahol elhagyják, és ezt várja a nevelőktől is.
• nem keres érzelmi kapcsolatokat sem a kortársaival, sem a nevelőkkel, visszautasítja azok közeledési kísérleteit,
• ráakaszkodik a számára fontos személyekre, majd a vélt, vagy valós, akár minimális szeparációra is támadólag, ellenségesen reagál.

 Elégtelen önkontroll:                      

• nem is törekszik impulzusainak kordában tartására, feladatait elhanyagolja, csak azokat a tevékenységeket végzi, amikhez kedve van,
• nem vállal semmilyen feladatot, felelősséget, nem veszi komolyan a nevelők utasításait,
• túlzott önkontrollt, önfegyelmet gyakorol, a szabályokat precízen betartja, a nevelők utasításainak azonnal eleget tesz. Az ilyen gyerekeket a nevelők (érthető módon) minden esetben pozitívan értékelik, erősítik bennük a szabálykövető magatartást, és így közvetetten magát a maladaptív sémát is.

Elismerés-hajszolás:

• igyekszik mások elismerését elnyerni. Mivel a nevelők elleni lázadás fiatal korban akár elismerésre méltó cselekedetnek is tűnhet a kortársak között, így megjelenhet a nevelőknek ellentmondó, a szabályokat felrúgó viselkedés formájában. Ha a nevelők elismerését akarja a gyerek elnyerni, minden szavukra odafigyel, minden szabályt betart,
• kerüli a kapcsolatot azokkal, akiknek az elismerésére vágyik. Az ilyen gyerek kívülről passzívnak, visszahúzódónak és lustának tűnhet,
• mindent megtesz, hogy a nevelők és a többi gyerek rosszallását kiváltsa, bosszantja, idegesíti őket.

 Negativizmus:

• mindent megtesz, hogy a vélt negatív következményeket elhárítsa, ami sok formában megjelenhet (pl. kapcsolatok kerülése, kényszercselekvések vagy túlzott önmagával, egészségével való törődés),
• a negatív érzéseket, a boldogtalanságot igyekszik valahogyan elhárítani, alkohol és egyéb kábítószer fogyasztásával, szerencsejátékkal. Ez összetűzéshez vezethet a nevelőkkel,
• tagadja a vele történt kellemetlen élményeket, túlságosan optimista. A nevelők egyrészt pozitívan értékelhetik az optimizmust, ám a vele történtek ilyen szemléletét furcsának, érthetetlennek találhatják.

Büntető készenlét:

• kritikus, büntető beállítódás látható, saját magát is bűnösnek tarthatja, és aktívan büntetheti is (például önéheztetés, fájdalom okozása magának),
• fél a büntetéstől, ezért kerüli mások társaságát. Különösen igaz ez a nevelőkre, akik az autoritást, a szabályokat képviselik, és mint ilyenek, az ő feladatuk a büntetés,
• a szabályokat lazán kezeli, túlságosan elnéző másokkal és saját magával szemben. A feladatokat nem kerüli, nem bújik ki a kötelezettségek alól, de nem érdekli, hogy végzi azokat el. Az ilyen gyerek kívülről érdektelennek tűnhet, ami kiválthatja a nevelők rosszallását.

A fiúk csoportjában aktívnak találták még:

Érzelmi gátoltság:

• egykedvű, kimért, híján van minden spontán cselekedetnek. Előfordulhat, hogy a nevelők pozitívan értékelik nyugodtságát, de a megközelíthetetlensége frusztrációt is okozhat bennük.
• kerül minden olyan helyzetet, ahol magáról, az érzéseiről kell beszélnie, az azokat firtató kérdésekre sablonos, semmitmondó válaszokat ad („Jól”, „Köszönöm, megvagyok”). Ez is frusztrálhatja a nevelőket és a többi gyereket, egy idő után feladják a kapcsolatkeresési kísérleteiket.
• erőltetetten igyekszik könnyed és jókedvű lenni, ám ezt az örökös bohóckodást a nevelők és a többi gyerek is fárasztónak tarthatja.

A lányok csoportjában azonosított további öt aktív séma:  

Bizalmatlanság, abúzus:

• őt bántalmazó, kihasználó partnert és barátokat választ, ami a nevelőket, de a többi gyereket is értetlenséggel tölthet el,
• titkolózik, nem bízik meg senkiben, kerüli a kapcsolatot a nevelőkkel és a többi gyerekkel,
• ő maga válik bántalmazóvá, ennek hatása egyértelmű.

Sérülékenység:

• kényszeresen keresi a közelgő tragédiára utaló jeleket, ami nyomasztóan hathat a többi gyerekre és a nevelőkre. Nagyon nehéz meggyőzni, hogy nem közeledik semmilyen katasztrófa, így a nevelők sokszor belefáradnak a győzködésébe, feladják a próbálkozásokat,
• kerüli azokat a helyzeteket, melyeket kicsit is veszélyesnek tart,
• felelőtlenül viselkedik, úgy tűnik, hogy nincs veszélyérzete. Cselekedetei veszélyt hozhatnak a többi gyerekre is, amit a nevelők nem néznek jó szemmel. Ám veszélykereső magatartása nem változik, még az esetleges büntetések hatására sem.

Behódolás:

• gyámoltalanul viselkedik, mindenben a nevelőkre vagy más gyerekekre támaszkodik, átadja az irányítást,
• kerül minden konfliktust másokkal,
• lázad a tekintély és azok képviselői, a nevelők ellen, megszegi a szabályokat.

 Önfeláldozás:  

• túl sokat ad másoknak, amiért nem vár viszonzást – pl. mindig segíteni akar, ám a jutalmat elutasítja,
• igyekszik kimaradni minden olyan helyzetből, ahol adni kell és valamit elfogadni, például a közös ajándékozásokból,
• önző módon viselkedik, mindent csak magának akar, miközben semmit vagy csak keveset hagy meg másoknak.

Könyörtelen mércék:

• merev, tökéletességre törekvő módon viselkedik, ideje nagy részét azzal tölti, hogy próbál tökéletes lenni. Ez vonatkozhat a külsejére vagy a teljesítményére is,
• elkerüli, vagy halogatja az olyan helyzeteket, mikor a teljesítményét felmérik, például rendszeresen nem hajlandó megírni az iskolai dolgozatait,
• nem foglalkozik a feladataival, minden megmérettetést félvállról vesz.

Összefoglalás:

A korai maladaptív sémák tartalmilag és megjelenésük alapján egyes esetekben ellentmondhatnak egymásnak, máskor pedig olyannyira hasonlók egymáshoz, hogy nehéz pusztán a viselkedés, az érzelmi reakciók megfigyelése alapján rájönni, hogy az adott helyzetben melyik séma aktív. A szerzők úgy vélik, a legfontosabb annak a megértése és tudatosítása, hogy a gyerekek nem szándékosan viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Ezek olyan érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedéses válaszok az őket korábban ért hatásokra, melyek egykor segítettek a körülményeik elviselésében, a túlélésben. Sémáikat az új tapasztalatok felülírhatják, érzelmileg korrigálhatják, így van esélyük a változásra.

A sorozatunkban a Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület pszichoterapeuta szakképzés hallgatóinak szakirodalmi recenzióiból közlünk összefoglaló válogatást. Amennyiben érdeklődik a téma iránt, bejegyzés végén megtalálja az eredeti cikk forrását.

Szerző: Donáth Katalin

Forrás: Szklenárik Péter – Körmendi Attila (2012): Maladaptív sémák állami gondoskodásban élő gyerekeknél. Új Pedagógiai Szemle. 229–239.7-9.

Photo by LysogSalt from Pixabay