Beszámoló az EABCT 2023. évi konferenciájáról

European Association for Behavioral and Cognitive Therapies (EABCT) 2023
CBT in a Changing World: Migration and Cultural Diversity
Törökország – Antalya (Belek) – 2023. október 4-7.

2023-ban Törökország adott otthont az EABCT konferenciának, amelynek a vezető témája: a “CBT egy változó világban: migráció és kulturális sokszínűség” volt. A prospektusok Antalya városát emelték ki, de valójában a várossal szomszédos üdülőfalu, Belek biztosította a helyszínt.

A repülőtérről a szállodáig vezető út során szemmel látható nehéz gazdasági helyzethez képest erős kontrasztot jelentett az ultra all inclusive hotel luxusa. A medencés oázisra emlékeztető fényűző körülmények könnyen elterelhették a figyelmet az ország valódi gazdasági helyzetéről és a néhány nappal korábban történt ankarai terrortámadásról.

Látszott, hogy a szervezők különösen büszkék arra, hogy idén ők rendezhették meg a konferenciát, és ezt az érzést szeretnék átadni a résztvevőknek. A konferencia helyszíne, a szervezés összehangolt működése és az alkalmazott technológia kimagasló színvonalú volt. Minden automatizáltan működött, már a regisztráció is egy érintőképernyős panelnél történt, és a tanácstalanság legkisebb jelére odaugrott egy szervező segíteni. 12-13 teremben futottak előadások egymással párhuzamosan. A kis hazánkban már megszokott konferencia pogácsához, teasütihez, gépi kávéhoz, képest nem eviláginak hatottak a kávészünetekben édességekkel és mindenféle harapnivalókkal roskadásig pakolt asztalok, amelyeket egy gondoskodó és kissé kényszeres nagymama módjára frissítettek újra meg újra… és újra. A termekben minden asztalon, minden székhez tartozott jegyzettömb, ceruza, palackozott víz és mentolos cukorka, amit négy napon keresztül minden szünetben újratöltöttek.

A gálaesten meghallgathattuk Mustafa Kemal Atatürk érdemeit és megismerkedhettünk Nazim Hikmet komolytalanul komoly versével az életről, majd egy jelmezes-táncos előadás következett az Oszmán Birodalom tündökléséről és a modern Törökország születéséről.

A programok sokasága labirintusszerűvé tette a képet. Könnyen érezhettük azt, hogy kimaradunk valamiből. Ezért gyakran előfordult, hogy ha az egyik előadás nem kötötte le a figyelmet, akkor néhányan átszaladtak egy másik terembe. A megértést nehezítette, hogy egyes előadások során a hallgatók és az előadó nyelvi korlátai miatt fontos tartalmak veszhettek el. Az eleinte összezavaró hatást keltő program-kavalkádon belül idővel fellelhető volt a rend. Sok szimpóziumhoz később plenáris előadások, kongresszuson belüli workshopok vagy skill class-ok tartoztak. Elszórtan volt néhány kerekasztal és vita. A két legnagyobb teremben fejhallgatón keresztül biztosítottak török szinkrontolmácsolást és hallható volt több török nyelvű előadás, amelyekre az angolul nem beszélő közönséget várták, vagy a 2010-ben létrejött “török VIKOTE” (ACBPT) terapeutáit, de sajnos voltak szekciók, ahol vegyesen hangzottak el előadások török és angol nyelven, tolmácsolás nélkül.

A nemzetközi konferenciák során megtapasztalható annak az érzése, hogy egy nagy szakmai családhoz tartozunk. Öröm volt találkozni azokkal, akikkel osztozunk a hivatásunkban, és azokkal, akiknek nevét eddig csak könyvekben olvashattuk. Számos “nagy név” részt vett előadóként, sokan azonban nem tudtak eljönni azok közül, akik tavaly Barcelonában vagy előtte Belfastban előadtak. Ennek szomorúságát ellensúlyozta, hogy a magyar szakemberek szép számmal eljöttek. A színes csapatban – ahol a “Nagy Öregek” és a “fiatalok” együtt élhették át és reflektálhattak a tapasztaltakra – a kötetlen szakmai beszélgetések és a társasági események során általános volt a oldott hangulat.

Bár a nyitó gála estét szerdán tartották, már aznap megérte reggeltől részt venni az egész napos pre-congress workshopokon, amelyeken rengeteget tanulhattunk a szakma elismert képviselőitől (pl. Arnoud Arntz, David M. Clark, Paul Salkovskis, Paul Stallard vagy Anke Ehlers), akikkel Magyarországon ritkán, vagy talán még sosem találkozhattunk.

A konferencia fő témáját, bár nagyon aktuális volt, mégis csak néhány előadás érintette. Kevesebb teret kaptak az új kutatási eredmények, több előadás redundánsnak hatott, olykor csalódást keltett egy-egy félrevezető cím, de számos tartalmas, érdekes kutatási eredmény és elméleti összefoglaló került bemutatásra, amelyekből az alábbiakat emelnénk ki, a teljesség igénye nélkül:

• Judith Beck online előadást tartott a CBT szemszögéből a terápiás kapcsolatról. Bemutatta az áttétel-viszontáttétel kezelésének CBT alternatíváját, amelyet néhány különösen nehéz terápiás helyzet példájával szemléltetett. Az eredmény egyáltalán nem volt erőltetett vagy didaktikus, inkább meleg, gondoskodó, a realitást kitartóan visszacsatoló. Ezzel eloszlatta azokat a gyakran hangoztatott téves hiedelmeket, miszerint a kognitív- és viselkedésterapeuták nem, vagy csak intellektualizálva foglalkoznak a terápiás kapcsolattal.
• Omer van den Bergh a pszichoszomatikus kórképek kezeléséről szóló inspiráló előadásában kiemelte, mennyire számít a pontos fogalmazás, illetve hogyan vezethetik félre a terápiát az általánosítások.
• A nyelvi eszközökön belül, a páciens metaforáinak célzott használatának lehetséges előnyeit – kvázi spontán imagináció – emelte ki Niklas Törneke. Az előadáshoz tartozó skill-class hasznos ötleteket adott, milyen mondatokkal lehet konstruktívvá tenni a problémás terápiás helyzeteket.
• Daniel Hamiel a sztoicizmus és Frankl logoterápiás nézőpontján keresztül foglalkozott az ember illuzórikus kontroll vágyával. Ennek mentén javaslatot tett az ACT általános konceptualizációs modelljének kibővítésére.
• Hannah Vickery előadásában a terapeuták státusza/bőrszíne került a fókuszba. Problémaként emelte ki, hogy még mindig kevés a kisebbségi pozícióban lévő terapeuta.
• A szociálpszichológiai szemlélet Keith Dobson The Stigma of Mental Disorders: Causes, Consequences and Corrective Strategies c. előadásában is helyett kapott. A kanadai kutató az általa kidolgozott antistigma programjával többek között az egészségügyi szektor dolgozóit célozta meg, mert a kutatásai szerint ott a legmagasabb a mentális betegségek megbélyegzése. Szupervíziós munkáink során magunk is tapasztalhatjuk, ahogy a klinikus magát, vagy a pácienseket észrevétlenül címkézi: hogyan lesz a terapeuta “béna”, vagy a páciens “bordi”, “nárci”, amire érdemes lenne a jövőben figyelni. Reményt adó volt vallomása, miszerint még saját csapata is sokat használta az “őrült” szófordulatot.
• Arnoud Arntz professzor a kutatócsapatával rendezett szimpóziumon és az ahhoz tartozó plenáris előadáson Young alapvető érzelmi szükségletek elméletéhez illesztette Dweck szükségletek elméletét, amelyben igazságosság/fair-bánásmód, kontroll és szelf-koherencia szükséglete is szerepel. Ez alapján 3 új sémát is javasolt, amivel még teljesebb lehetne az amúgy is színes séma-paletta. Ismertette a modern, revideált séma- és sémamód kérdőíveket, illetve a tervezett és folyó kutatásokat is.
• Az Anja Wittkowski által vezetett szimpóziumon ismertették a perinatális időszakban lévő anyák mentális egészségének támogatási lehetőségeit. Ehhez alapvető “túlélési készségek” elsajátítására van szükség, amit együttérzés-alapú terápiával és szükség esetén szuicid-prevencióval egészítettek ki.
• Ehhez a témához részben illeszkedett Cathy Creswell, Chloe Chessel pre-congress workshopja, ami lényegében egy CBT fókuszú szülőtréninget mutatott be. Hogyan segítsék gyermekeiket a szülők az egyre nagyobb kihívást jelentő, szorongáskeltő iskolai környezetben, hogy a későbbiekben ne kelljen terápiába járniuk?
• A CBT társadalmi hasznosságának témáját tágította tovább Paul Salkovskis, majd David M. Clark előadása is. Az előbbitől szállóigévé vált: “We must not be so open minded that our brain fall out.” Az utóbbi előadó hosszabban kifejtette, hogyan törekszenek az Egyesült Királyság alapellátásban széleskörűen hozzáférhetővé tenni a CBT fókuszt (IAPT program), ami bár jelentős állami ráfordítást igényel, de hosszú távú társadalmi hasznossága felbecsülhetetlen.
• Végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk kiemelni, hogy hazánk is képviselte magát a konferencián. Dr. Kéri Szabolcs ismertette kutatását, ahol a szkizofrénia általános tünetei (pl. hangulati eltérések, szorongás, feszültség, testi aggodalmak) reagáltak jobban a CBT-re, mint a pozitív tünetek és a negatív tünetek egyáltalán nem. Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, Zinner-Gérecz Ágnes és Kresznerits Szilvia ismertették az érzelemszabályozás és az önsértő magatartás kapcsolatát borderline személyiségzavar, illetve fogvatartott személyek esetén, illetve bemutatták a Semmelweis Egyetem Klinikai Tanszékén futó MBCT csoportok érzelemszabályozásra gyakorolt pozitív hatását.

Összefoglalva, a konferencián megismerhető volt a CBT harmadik hullámának széleskörű, rugalmas felhasználhatósága az alacsony küszöbű intervenciós lehetőségektől az erkölcsi magasságokig. A gyakran tapasztalható téves kritika ellenére a módszernek nem lényege az “örökös pozitív gondolkodás”. Viszont segíthet abban, hogy az élet elkerülhetetlen nehézségeit azoknak az értékeknek a szolgálatában vállaljuk, amelyek mellett elköteleződtünk. Felszabadíthat az alól, hogy mindent kontrollálni akarjunk, vagy állandóan bizonyítani próbáljuk a saját értékünket. Nem az állandó boldogság vagy tökéletesség a cél. Helyet ad annak, hogy együttérzéssel viszonyuljunk a saját korlátainkhoz, aminek fontosságát a konferencia záró napjának reggelén történt brutális Hamász terrortámadás csak nyomatékosította.

Nagyon jó volt találkozni érdeklődő, lelkes kollégákkal a világ minden tájáról és reméljük itthon is többen kapnak kedvet a jövőben nemzetközi konferenciákon való részvételre, mint résztvevő vagy előadó. A kognitív és viselkedésterápia következő nagy európai seregszemléjét, az EABCT kongresszust, jövőre hozzánk közelebb, Belgrádban rendezik, szeptember 4-7 között (https://eabct2024.org/).

Köszönjük mindenkinek, akik véleményükkel segítették a konferenciabeszámoló elkészültét.

Budapest, 2023.10.26.

Biró Gergely, Gergely Sára, Andróczi Júlia
Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület (VIKOTE)

A Konferencia előadásainak kivonatát IDE kattintva olvashatjátok.