Az elhízás napjainkra járványszerű mérteket öltött, amelynek kezelésében a 60-as évek óta használnak viselkedésterápiás módszereket. A CBT szerepe az elhízás kezelésében, hogy azonosítsa, javítsa azokat a maladaptív szokásokat, melyek az elhízáshoz, vagy a lefogyás sikertelenségéhez vezetnek.

Hazánkban a csoportos formában történő testsúlycsökkentést megcélzó eljárások kevéssé terjedtek el, ezért a szerzők kutatásának egyik fő célja az elhízás viselkedésterápiája gyakorlati, a mindennapokban jól használható csoportos alkalmazása tudományos vizsgálata volt. A résztvevők hirdetés alapján jelentkezett túlsúlyos, illetve elhízott felnőttek voltak. Nem kerülhetett be a leendő csoporttagok közé, aki súlyos mentális betegséggel élt, vagy a testsúlyt befolyásoló testi betegséggel küzdött, és emiatt gyógyszereket is szedett.

A szerzők két év alatt öt csoportot indítottak, átlagosan tíz fővel. A 24 héten át tartó, heti egy alkalommal tartott 120 perces kiscsoportos munka két pszichológus vezetésével indult el, majd a csoportvezetők fokozatosan ritkábban vettek részt a csoportokon, így az önsegítő csoporttá alakult, ahol a tagok egymást támogatták. Az eredmények biztatók, azt mutatják, hogy program hatásosnak bizonyult: a testsúly és a testtömeg index is szignifikáns csökkenést mutatott a program során. A résztvevők átlagosan 9,7 kilót fogytak és a programot követő egy évben a súlyuk tovább csökkent: átlagosan 11,2 kilótól szabadultak meg a programot megelőző testsúlyukhoz viszonyítva. Az evési magatartás (az étkezési szokások kognitív módszerekkel való korrigálása és a kontrollálatlan evés mérséklése, a visszaesés megelőzése) szignifikánsan és statisztikailag nagy mértékben javult a csoportmunka során. Az evési viselkedés pozitív irányú változásai az utánkövetésnél is megmaradtak, de további szignifikáns változás nem következett be a program lezárását követően.

Megállapítható, hogy azon résztvevők esetében, akik a tanult kognitív módszerek és viselkedéses stratégiák segítségével igyekezték az életmódváltásukat megtámogatni, a fogyás is jóval látványosabb volt. A rendszeres testgyakorlás a program végére szignifikánsan gyakoribbá vált, az utánkövetés végén azonban nem mutatott szignifikáns különbséget a kiindulási gyakorisághoz képest. Itt fontos megjegyezni, hogy a szerzők az ún. életmód-aktivitás megközelítést javasolják. Ez azt jelenti, hogy a jelentős túlsúllyal élő emberek számára gyakran könnyebb a mindennapi tevékenységek közé rövid mozgásos aktivitást beépíteni (például a lépcsőt használni lift helyett, vagy pár megállót inkább gyalogolni), mint formalizált testedzést szisztematikusan gyakorolni.

A fogyás tekintetében a program hatékonysága megfelelt a nemzetközi adatoknak, az utánkövetés során kedvezőbb adatokra bukkantak a szakirodalomban dokumentáltnál, ezért további kutatás szükséges a hatékonyság hosszútávú vizsgálatához. Fontos megjegyezni, hogy ehhez randomizált kontrollcsoportos kutatási elrendezésre lett volna szükség, így a jelenlegi eredmények csak iránymutatónak tekinthetők. Mindezen korlátok mellett a szerzők megállapítják, hogy a fent alkalmazott, önsegítő elemekkel kombinált viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoport költséghatékony módja lehet a fogyás elősegítésének és fenntartásának. Ennek az elhízással gyakran együtt járó szomatikus betegségek miatt is nagy jelentősége van, így alkalmazható lenne további speciális csoportokban, mint például a kettős típusú diabétesszel élők esetében is.

A sorozatunkban a Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület pszichoterapeuta szakképzés hallgatóinak szakirodalmi recenzióiból közlünk összefoglaló válogatást. Amennyiben érdeklődik a téma iránt, bejegyzés végén megtalálja az eredeti cikk forrását.

Szerző: Dr. Fábián Ágnes

Forrás: Papp Ildikó, Czeglédi Edit, Udvardy-Mészáros Ágnes, Vizin Gabriella, Perczel Forintos Dóra (2014): A viselkedésterápia eredményeinek vizsgálata az elhízás kezelésében egy év távlatában. Orvosi Hetilap. 155 (30), pp. 1196–1202.

Photo by Shutterbug75 from Pixabay