A CBT módszer bemutatása

Kognitív viselkedésterápia (cognitive behavioral therapy, CBT)

A megerősítés különböző módszereinek alkalmazásával végzett kísérlet a viselkedés alakítására valószínűleg egyidős az emberiség történetével. Erre vonatkozó kísérletek a XX. század hajnalán megteremtették a viselkedéslélektan alapjait, amely alternatív válaszként jelent meg az analitikus introspekcióval szemben, a lélek megismerésében a megfigyelhető viselkedésre helyezve a hangsúlyt. A viselkedésterápia, mint pszichoterápiás irányzat ugyanakkor mindössze 60 éves történelemmel rendelkezik. A viselkedésterápia nyitányát Joseph Wolpe-nak, az irányzat egyik megalapozójának és meghatározó egyéniségének 1958-ban megjelent, a kísérleti neurózisról, mint tanult viselkedésmódról szóló tanulmánya jelentette. A kezdetekre a merev ortodoxia, a leegyszerűsítő sémák használata volt a jellemző. A 70-es évektől kezdve a viselkedésterápia nyitottabbá válik, egyre komplexebb viselkedésmódok elemzésére és kezelésére alkalmas modelleket dolgoznak ki és a megfigyelhető viselkedés mellett egyre nagyobb hangsúly helyeződik a személyiségre, míg a kognitív fordulat hatására a kognitív történéseket („belső viselkedéseket”) is egyenértékű viselkedéses változókként kezdték kezelni.

A kognitív terápiás technika kialakulása Albert Ellis és Aaron T. Beck nevéhez fűződik. Mind Ellis, mind Beck abból a feltevésből indul ki, hogy a pszichológiai problémák és az emócionális zavarok keletkezésében a hibás kogníciók és a hibás kognitív feldolgozásmódok játsszák a fő szerepet. Mindkét felfogás szerint a terápia elsődlegesen ezen téves gondolkodásmód korrekciójára irányul, amely folyamat döntően a jelen problémák elemzésén keresztül valósítható meg.

Ellis volt az első, aki egyértelműen kijelentette: hogy a viselkedést elsődlegesen nem a külső körülmények, hanem ezek szubjektív látásmódja és értelmezése szabályozza.

Beck szemléletmódjának alapja az a – 60-as években végzett vizsgálatának eredményeire támaszkodó – feltevés, amely szerint az egyén érzelmei és viselkedése jórészt annak megfelelően alakulnak, ahogy az adott egyén a környező valóságot struktúrálja. Ez a terápiás megközelítés elsőként a depresszió kezelésében hozott áttörést, majd rövid időn belül sikeresen alkalmazták szorongásos zavarok és személyiségzavarok kezelésében.

Az érzelmi zavarok Beck által kidolgozott kognitív elméletének három fő összetevője van: az automatikus negatív gondolatok jelenléte, a logikai hibák és a depressziogén kognitív sémák működése.

Hazánkban az első viselkedésterápiás próbálkozások a 70-es években, a Juhász Pál vezette Pszichiátriai Klinika Nyéki úti neurózis osztályán Tringer László és Mórotz Kenéz nevéhez köthetők. A Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekcióján belül 1980-ban alakult meg a Viselkedésterápiás munkacsoport.

Tringer László nevéhez fűződik a depresszió kognitív elméletének és terápiájának hazai elterjesztése és a Beck-féle depressziós kognitív triád tetráddá bővítése.