FaceBook  Twitter  

Fejlődési és kutatási irányzatok a kognitív és a magatartásterápiában

Kongresszus időpontja: 2010. június 11-12.
Helyszín: Szent Adalbert Kongresszusi Központ, Esztergom

Program:
2010. június 11.
Tringer László (SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika): A kognitív terápiák filozófiai gyökerei
A lélekgyógyászati praxis meggyőzi a szakembert arról, hogy a mentális zavarok jelentős része a betegek saját világ-és önértelmezésére vezethető vissza.
A kognitív tudományok kibontakozásának hajnalán ez az ismeretelméleti kérdés azonnal felbukkan. A kognitív fordulatnak nevezett tudománytörténeti változások a filozófiai kérdéseket még inkább előtérbe állították. Különösen a nyelv-filozófiák hatottak termékenyen a kognitív tudományok területén. Az idegtudományok és a kognitív nézőpont közeledése felveti továbbá a tudat értelmezésének filozófiai kérdését is, a perszonális és a szubperszonális sík egymással való kapcsolatát. A kanti a priori kategóriák és a kognitív sémák kapcsolata ugyancsak kiemelt jelentőséggel bír a modern kognitív tudományok területén. A filozófia és a kognitív tudományok kapcsolata végső soron, legáltalánosabb szinten, ontológiai természetű.

Szilágyi Gyöngyi (Dinamika Bt.): Taoista kognitív pszichoterápia
A taoista kognitív pszichoterápiát az elmúlt 15 évben dolgozták ki Kínában, azzal a céllal, hogy a kognitív pszichoterápiát adaptálják a kínai kultúrkörhöz. A terápia filozófiai megalapozását Konfucius tanai, illetve a taoizmus nézetei szolgáltatják. Az előadás bemutatja az említett terápiás eljárást, filozófiai hátterét és a terápia menetének lényeges elemeit. Kelet és Nyugat kapcsolódásából fakadó új irányzat ismertetése révén, az előadás a kognitív terápiák inspiráló és változatos jellegére hivatott felhívni a figyelmet.

Perczel Forintos Dóra (SE-ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék): A kognitiv pszichoterápia harmadik hulláma: mindfulness módszerek 
A kognitív terápia alapvető módszerei után az ún. második hullám a személyiségzavarok bonyolult problematikájának megértésére irányult és egyre hosszabb módszerek kidolgozásához vezetett. Ezek közül a legfontosabb Linehan dialektikus viselkedésterápiája és Young sématerápiája. A kognitív terápiák harmadik hulláma érdekes módon más, ún. metaszinten közeliti meg a pszichés problémákat. Ezek közül igen elgondolkoztató a belső figyelemre és jelenlétre irányuló ún. „mindfulness” terápia, amelynek kidolgozása Kabat-Zinn, Teasdale, Siegel és Marks Williams  nevéhez fűződik. 
Az előadásban áttekintjük azt a 30 éve tartó munkát, amelynek során a  tudatos jelenlét vagy belső figyelem kifejezésekkel  megragadható jelenség az orvoslás (főleg az onkológia) és a pszichiátria főáramába került „mindfulness based stress reduction” (MBSR, tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentés) néven. Emellett 
kidolgozták a  tudatos jelenléten alapuló kognitív terápiát (mindfulness-based cognitive therapy, MBCT) a súlyos rekurrens depresszió  kezelésében, amelynek eredményei igen biztatóak.
 A „mindfulness” Kabat-Zinn (2005) szerint ítéletmentes tudatosság, a figyelem gyakorlásának specifikus módja, mely a jelen pillanatra vonatkozik, és annyira mentes a reaktivitástól és az ítélkezéstől, és annyira nyitott, amennyire csak lehetséges. A tudatos jelenlét lényege a tudatosság fenntartása minden pillanatban, elszakadni az élményekhez való erős kötődéstől, erős érzelmektől és hiedelmektől, gondolatoktól, amelyek meghatározzák az egyén reakcióit. A cél a nagyobb fokú érzelmi kiegyensúlyozottság és pszichés jóllét elérése, amely által az egyén képesé válik arra, hogy jobban  megküzdjön a megterhelő  életeseményekkel vagy súlyos betegségekkel  
Scott Bishop (2004) definíciója szerint az introspekció vagy önmegfigyelés szándékos és reflektív, kontemplációtól (koncentrált meditációtól) eltérő módja. Olyan koncentrációs gyakorlatok, melyek az egyén tudatos figyelmét egyetlen pontra fókuszálják, mely lehet egyetlen szó, kifejezés, a gyertya lángja, vagy akár a saját légzésünk is (például: transzcendentális meditáció, klinikailag sztenderdizált meditáció). A meditációt végző személy úgy alakít ki tudatos képet a jelen tapasztalatairól - ami a gondolatokat, érzéseket vagy testi érzeteket is magában foglalja-, mint amelyek pillanatról pillanatra tudatosan következnek be. 
A mindfulness jelenségét Kabat-Zinn a buddhista meditációból vette át és erőteljesen hangsúlyozza, hogy spiritualitástól független technikaként kezeli. Mivel az  európai  keresztény hagyomány is ismeri a meditációt és kontemplációt, az előadásban keressük a választ, hogy ez a régi-új jelenség hogyan értelmezhető korunk megnövekedett spirituális igényének függvényében.             

Vizin Gabriella, Barna Csilla, Perczel Forintos Dóra (SE-ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék): „Lehet, hogy a felhők felett kék az ég?” - A serdülőkori depresszió kognitív terápiás megközelítése
Tapasztalataink szerint a serdülőkorban előforduló affektív zavarok gyakorisága számottevő és egyre nő. A serdülőkori depresszió prevalenciája 4,7 százalék (Vetró, 2008). Egy normál populáción végzett felmérés szerint a gyermek- és serdülőkorú korosztály 14,9 százaléka éri el a klinikai depressziós határértéket (Mayer, 2008). A gyógyszeres kezelés sok esetben segít, azonban a kizárólag farmakoterápiára épülő pszichiátriai beavatkozás kontraindikált gyermek- és serdülőkori depressziók esetén (Weisz és mtsai, 1999), ezért előnyben kell részesíteni a pszichoterápiás intervenciót. 
Depresszív kórképek kezelésében a pszichoterápiák közül a kognitív-viselkedésterápia (CBT) hatékonyságát támasztja alá számtalan kutatási eredmény (Rózsa, 2001, Csorba, 2003), mégsem született a mai napig átfogó publikáció hazánkban a CBT lehetőségeiről, metódusairól kamaszok körében. 
A CBT technikák serdülőkorban is alkalmazható módszere az ún. PASCET program (Primary and Secondary Control Enhancement Training), valamint a Linehan-féle dialektikus viselkedésterápia. A PASCET program az elsődleges és másodlagos kontroll erősítésére kidolgozott, strukturált metódus (Weisz és mtsai, 1999). A modellnek megfelelően a terápia során a gyerekek megtanulják, hogy hangulatukat az elsődleges kontroll (készségdeficitek javítása és aktivitás fokozása) és a másodlagos kontroll (kogníciók átstrukturálása) fenntartására alkalmas készségek elsajátítása és gyakorlása révén tartsák kézben (Weisz és mtsai, 1999). Tapasztalataink szerint gyermekkorban önmagában is alkalmazható strukturált eljárásról van szó, míg serdülőkorban a kognitív elemeket tartalmazó terápiát érdemes kiegészíteni, színesíteni a PASCET feladataival.
A Linehan-féle dialektikus behavior-terápia kamaszok számára kidolgozott változata a serdülőkori szuicidium megelőzésére fókuszál (Miller, Rathaus és Linehan, 2007), mely más kórképek mellett a major depresszív zavar következménye is lehet. A strukturált programban kiemelt jelentőségű a páciens érzelemszabályozási-, feszültségtűrési-, interperszonális- és belső figyelem- készségeinek fejlesztése. Így hangsúlyt kapnak az ún. dialektikus, önérvényesítő, problémamegoldó, valamint stilisztikai stratégiák, melyeket egy jól kidolgozott, strukturált metódus mentén tudnak gyakorolni és elsajátítani a serdülőkorú páciensek.
Mind a PASCET program, mind a Linehan-féle dialektikus viselkedésterápia jól alkalmazható és hatékony terápiás beavatkozás serdülők körében, feltehetően a kamaszok korspecifikus adottságai miatt.

Ajtay Gyöngyi, Perczel Forintos Dóra (SE-ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék): A metakognitív terápia
Napjainkban a kognitív terápiával kapcsolatos kutatások egy része a terápiák hatékonyságának maximalizálására irányul. A nagy kognitív iskolák, kutatócsoportok (Fisher, Wells, Papageorgiou) a terápiákból való kiesés, a rekurrens állapotok kialakulásának kérdésével foglalkoznak.
A metakognitív megközelítés értelmében a hangsúly a gondolkodás metaszintjén van, kogníciók tartalma mellett a gondolkodás folyamata, mikéntje határozza meg a pszichés zavar kialakulását, majd a felépülést és a visszaesést is.  
Wells és Matthews „Self-Regulatory Executive Function” elmélete szerint a pszichés zavarok kialakulását és fennmaradását  a metakogníciók határozzák meg, amelyek a veszélyeztetettség monitorozásához, szelektív figyelmi beállítódáshoz és repetitív negatív gondolkozási stílushoz vezetnek. A fentiek következményeként zavaró tünetként állandó aggodalmaskodás és rumináció jelentkezik.
A rekurrens depresszió esetében az utóbbi években a rumináció mint perzisztens tépelődő negatív gondolkodás került a kutatások fókuszába. A metakognitív megközelítés a generalizált szorongás, kényszerbetegség vagy a PTSD kialakulásában és fennmaradásában is a ruminációt, a fenyegetettség élmény fenntartását és diszfunkcionális kognitív stratégiákat (a gondolatok szupressziója, elkerülése), mint a Kognitív Figyelem Szindróma összetevőit hangsúlyozza. 
Számtalan vizsgálati adat alapján a metakognitív terápia bizonyítottan hatékony a rumináció csökkentésére. Módszerei eltérnek a kognitív terápia standard módszereitől, a metakognitív hiedelmek módosítását tűzik ki célul (pl. a Figyelem Tréning amelynek célja a saját gondolatok monitorozásának csökkentése és a metakognitív kontroll kialakítása).
Az előadásban bemutatásra kerül a metakognitív modell, az egyes pszichés zavarokra jellemző metakognitív hiedelmek, terápiás lehetőségek. 

A Metakogníciók Kérdőív magyar változatának bemutatása
Miklósi Mónika1,3, Martos Tamás2, Kocsis-Bogár Krisztina1,3, Perczel Forintos Dóra1
1 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Klinikai Pszichológia Tanszék, Budapest
2 Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest
3 Semmelweis Egyetem Doktori Iskola
Háttér: A Metakogníciók Kérdőív (Metacognitions Questionnaire – MCQ; Wells és mtsai, 2004) egy 30 tételből álló önkitöltő kérdőív, amely a pszichés zavarok kialakulásában és fenntartásában szerepet játszó metakognitív hiedelmeket vizsgál. A kérdőív öt konceptuálisan különböző skálát tartalmaz, ezek: az aggódással kapcsolatos pozitív hiedelmek; a szorongás kontrollálhatatlanságára és veszélyességére vonatkozó negatív hiedelmek; a figyelmi és gondolkodási folyamatokra vonatkozó (kognitív) magabiztosság; a gondolatok ellenőrzésével kapcsolatos negatív hiedelmek; és a kognitív öntudatosság (a gondolkodási folyamatok monitorizálásának tendenciája). A kérdőív kiváló pszichometriai mutatókkal rendelkezik, és angolszász nyelvterületen széles körben használják klinikai és kutatási célokra.
Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Metakogníciók Kérdőív magyar nyelvű változatának elkészítése és pszichometriai mutatóinak elemzése volt.
Módszer: A magyar változat elkészítése a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően történt. Ezután 260 egyetemi hallgató töltötte ki a Metakogníciók Kérdőív magyar nyelvű változatát, valamint a rövidített Beck Depresszió Kérdőívet (R-BDI), és a Spielberger Vonásszorongás Kérdőívet (STAI-T). 
Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája elfogadható volt a „gondolatokkal kapcsolatos negatív hiedelmek” alskála esetében (Cronbach α=0.68), és nagyon jó a többi alskála, valamint az összpontszám esetében (0.80-0.87). Konfirmátoros faktoranalízist végeztünk az ötfaktoros modell vizsgálatára, amely az eredmények alapján, összességében elfogadhatónak bizonyult (Bentler Comparative Fit Index=0.896; Standardized Root Mean Square Residuals=0.07; Steiger-Lind Root Mean Squre Error of Approximation=0.058). Többváltozós regresszió elemzéssel szignifikáns pozitív kapcsolatot találtunk a mind a depresszióskála, mind a szorongásskála összpontszáma, mint függő változó, és „a szorongással kapcsolatos negatív hiedelmek”, valamint a „kognitív magabiztosság” között (p<0.01;  magyarázott variancia rendre 25%, 42%), amely a kérdőív prediktív validitását jelzi. 
Megbeszélés: A Metakogníciók Kérdőív Magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköznek tekinthető a metakognitív tényezőkben rejlő individuális különbségek vizsgálatára. 

A Diszfunkcionális Attitűd Skála 17 tételes változatának alkalmazása magyar és külföldi orvostanhallgatók körében
Tolvay Katalin 1, Kósa Karolina 2
1 Pszichiátriai Magánpraxis, Debrecen
2 DEOEC Népegészségügyi Kar, Egészségfejlesztési Tanszék, Debrecen
Háttér: A kognitív terápia elméleti alapjainak kidolgozásával felmerült az igény a diszfunkcionális hiedelmek mérésére alkalmas eszköz kifejlesztésére. A Diszfunkcionális Attitűd Skála Weissman és Beck munkásságához köthető (1978). Az eredeti skála 80 tételes volt. Hazánkban Burns 35 tételes változata terjedt el (1980). A nemzetközi szakirodalomban lényegesen gyakrabban találkozunk az eredeti skálával, illetve annak 40 tételes, rövidebb változatával (DAS-A). 2009-ben Graaf és munkacsoportja leírta a skála 17 tételes változatát (DAS-A-17), melynek jellegzetessége, hogy a diszfunkcionális hiedelmeket két nagy téma, a perfekcionalizmus-teljesítmény és a dependencia köré csoportosítja. A skála jól korrelál a széles körűen használt DAS-A változattal. 
Módszer: 2009 szeptemberében felvettünk egy 87 tételes kérdőívet a DEOEC ÁOK elsőéves, magyar és angol nyelvű képzésben részt vevő hallgatóival. Ennek részeként demográfiai kérdések és pszichopatológiai jellemzőket is mérő skálák mellett a DAS-A-17 felvétele is megtörtént. A vizsgálat egy tervezett prospektív longitudinális követés első része.
Eredmények: Az előadás bemutatja, hogyan viszonyulnak a magyar és külföldi hallgatók eredményei a normatív korosztályos mintaátlaghoz.
A magyar és a külföldi hallgatók összehasonlítása során bemutatjuk, van-e kulturális különbség a diszfunkcionális attitűdökben.

Gyermekkori OCD kognitív-viselkedésterápiája csoportterápiás formában
Németh Laura, Nagy Péter, Kenézlőy Eszter, Gádoros Júlia 
Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest
Bevezetés: Az OCD gyakran gyermekkorban kezdődő, krónikus lefolyású betegség. Hatékony terápiás eszköz a kognitív-behavior terápia. Az előadás során bemutatjuk a gyermekek számára kidolgozott, csoportos formában zajló kognitív-viselkedésterápiás módszerünket.
Módszer: zárt csoport, pszichológus és pszichiáter vezetésével, 7-10 kényszerbeteg részvételével, napi több – 60-80 perces – ülésben egy héten keresztül.
Terápia célja, struktúrája: a kényszerbetegség természetének megismerése, a motiváció és a kitartás fejlesztése, kényszerek átkeretezése, az obszessziók és kompulziók csökkentését segítő technikák elsajátítása, gyógyulási terv készítése. A programot kreatív foglalkozások, kényszerekkel kapcsolatos akadályverseny és testmozgás egészíti ki.
A hét elején és végén a gyermekekkel több tesztet (CY-BOCS, CDI, Spielberger) felveszünk, a szülők számára pedig konzultációt tartunk csoportos formában, hogy gyermeküket segíteni tudják az elsajátított technikák gyakorlásában. 
Eredmények: Eddig több mint 15 csoportot szerveztünk, s nemcsak a saját, hanem a gyerekek és a szülők tapasztalatai alapján is a módszer hatékonynak tűnik.
Konklúzió: A módszer eredményességét hatékonyságvizsgálattal kell igazolni, amelyet 2010 októberétől kezdünk el terápia előtt és után történő tesztfelvétellel (CY-BOCS, CGI, CGAS, VAS, CDI,  Spielberger), utánkövetéssel és várólistás kontroll csoporttal kiegészítve.

A tic zavarok kognitív- viselkedésterápiás megközelítése
Tárnok Zsanett,  Farkas Luca, Kenézlői Eszter, Bognár Emese, Gádoros Júlia
Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest
Jelen előadás célja, hogy áttekintést nyújtson azokról a kognitív viselkedésterápiás eszközökről, melyek speciálisan tic zavarokban és Tourette szindrómában használhatók. Kiemelten foglalkozunk a Habit Reversal Training-gel (HRT), melyben a terápiás terv kialakítása az adott egyén-környezet kölcsönhatásának elemzésével történik, és lényege egy tic-kel összeférhetetlen inkompatibilis viselkedés kialakítása a tic-re való késztetést követően.
Emellett bemutatjuk a Vadaskert Kórházban működő Tourette szakambulancia munkáját, különös tekintettel a pszichoedukációra, diagnosztikus és viselkedésterápiás protokollra, melynek fontos részét képezik élmény-és kalandterápiás elemek. Ismertetjük továbbá a kórházunkban működő Tourette szindrómás gyermekeknek és szüleiknek tartott csoportterápiával kapcsolatos tapasztalatainkat. 

HRV biofeedback depresszióban- kardiális vagus kontroll kutatás a korai kezdetű major depresszióban
Kapornai Krisztina 1, Baji I3, Rimay Tímea1, Varga Hedvig1, Benák I1, Kovacs M2, Vetró Ágnes1 
1 SZTE Gyermekklinika Gyermek és Ifjúságpszichiátria Osztály
2 Pittsburgh Egyetem, Pittsburgh, USA
3 Vadaskert Kórház
Háttér, célkitűzés: Bár nem tisztázott, hogy a vegetatív idegrendszeri diszfunkció oki szerepet játszik-e a depresszió kialakulásában vagy éppen annak hatására alakul ki, számos irodalmi adat bizonyítja, hogy a kardiális vagus kontroll (vagus tónus) és a major depresszió összefüggést mutat. Felnőtt tanulmányok alapján a HRV (heart rate variability) biofeedback tréning effektív terápiás eljárás a depresszió tüneteinek csökkentésében. A „Viselkedésbiológiai Rugalmatlanság és a Fiatalkori Kezdetű Depresszió” kutatásunkban számos rizikótényező és a hangulatstabilizálási képesség vizsgálata mellett, vizsgálni kívánjuk a HRV szerepét a korai kezdetű major depresszió kialakulásában. Beteganyag: Major depressziót átélt 12-17 éves fiatalok (200 fő), veszélyeztetett nem depressziós 11-18 éves testvéreik (200 fő) és közösségi kontrollok (100 fő) összehasonlító vizsgálatát tervezzük. Hipotézis és Módszer: A vagus tónus rugalmatlanságának jellemzéséhez a vagus kontroll kísérleti stressz helyzetekben (szomatikus ill. pszichológiai) való működését, és különböző paramétereit (nyugalmi, reaktivitás, visszaállítódás) vizsgáljuk. Feltételezzük, hogy a rugalmatlan vagus kontroll keresztmetszeti vizsgálatban elkülöníti a depressziósokat, a testvéreket és a kontroll csoportot, továbbá hogy kórjelző a depresszió kimenetele szempontjából. Megbeszélés, implikáció: Eredményeink és a további tervezett randomizált vizsgálatok hozzájárulhatnak a depresszió megelőzésében és kezelésében ígéretes és mellékhatás nélküli eljárás a HRV biofeedback tréning fiatalkori depresszióban való hatékony alkalmazásához.

Kardos Miklós: A testséma, testhatár, testkép kognitív és analitikus elméletei és alkalmazásuk a pszichoterápiában
Szerző bemutatja egyrészt kísérleti lélektani kutatásai során elért testhatár-mérési eredményeit, másrészt jungi analitikus gyakorlata során a testséma fogalom terápiás felhasználását.  Tanulmányával a két eltérő tudományterület eredményeinek integrációjára mutat be egy példát.
Szerző áttekinti a testséma, testhatár, testkép kognitív elméleteit, mérési módszereit. Vázolja az analitikus testséma fogalom elméleti megközelítéseit és a terápiában való hasznosításukat. 
Az elméleti áttekintés után kialakított egy komplex testséma elméletet, mely magában foglalja az interoceptív, proprioceptív és poszturális testsémát, mely egy hierarchikus szerveződés szerint működik az embernél. Ez alapján elkezdte kutatni kísérleti lélektani módszerekkel a testséma jelenségét a testhatár megközelítése felől. Televíziós kamera alkalmazásával sikerült olyan kísérleti eljárást kidolgozni, amely alkalmas a testhatár kutatások elvégzésére.
Bemutat két saját maga által kifejlesztett eljárást is, a testséma, testhatár. testkép mérésére, tesztelésére. Az egyik a torzító kamerás testhatár-mérés, amely alapkutatás szintű eredményekhez vezetett. Sikerült a torzított körülmények alkalmazásával elérni, hogy az általános testkép észlelési szabályszerűségek kimutatása mellett, a kísérlet alkalmas volt arra, hogy a speciális nemeknek megfelelő eltérő testhatár észlelést is feltárjuk.
Eszerint a nők és férfiak eltérően észlelik saját testüket, másképpen kódolják a testképüket, más dimenziókat használnak a testkép torzított körülmények között való meghatározására, észlelésére. Így lehetőség nyílt a kutatás alapján az említett komplex testséma elmélet igazolására, valamint a testkép dimenzionális és kategorizációs kódolásának eltérő módjára is rámutatni testünk észlelésekor.
A másik módszer a Test séma-ideál teszt, mely egy személyiségteszt, ami alkalmas, mint a projektív tesztek, a személyiség vizsgálatára.  Gyors alkalmazhatósága miatt pedig, többszöri felvétele esetén alkalmas a személyiség dinamika meghatározására is.
Később a szerző elkezdte jungi kiképző analízisét, szupervízióját és megismerkedett az analitikus terápiák dinamikus szemléletével. 
Egy saját terápiás eset bemutatásával felvázolja a lehetőségét annak, hogy bemutassa a testséma fogalomalkalmazási lehetőségét a pszichoterápiás munkában. Ezzel lehetőség nyílik a saját kísérleti lélektani jellegű kutatás eredményeinek hasznosítására az analitikus feltáró munka során.
Tovább kívánja folytatni alapkutatásait, hogy az ott szerzett kutatási eredmények hasznosulhassanak jungi analitikus pszichoterápiás munkájában.

Lőrincz Jenő (SE Magatartás-tudományi Intézet): Cselekvés-lélektani észrevételek R. B. Brandt kognitív pszichoterápiájához
Richard B. Brandt (1910-1997) eredeti gondolkodású, utilitariánus vonzalmú amerikai morálfilozófus, aki számos művel gazdagította a vallás-, a jog-, az elme- és a cselekvésfilozófiát is.
A Theory of the Good and the Right című munkájában (1979) megújítja az ésszerűen cselekvő ember fogalmát. Empirikus pszichológiai tanulmányaira is támaszkodva ebben fejti ki „kognitív pszichoterápiá”-ja elvét is, mely az ember vágyainak, örömeinek, ellenérzéseinek a számbavételét, indoklását, sőt, a morális követelményekhez való hozzáigazítását jelenti. (Brandt 1959-ben még az ún. szabály-utilitarizmus védelmezője.) Az értelem előhívhat és kiolthat vágyakat (hatékonyabban, mint azt egyik példaképe, David Hume vallotta). A kognitív pszichoterápia a cselekvő saját attitüdjeinek a kritikájából áll, a tények és a logika alapján. Brandt nem pszichoterápiás módszert ért rajta, hanem folyamatot: a vágyak szembesítését az eleven információval. Az ésszerű cselekvés feltételezi, hogy a rendelkezésre álló információk odaillők, világosak, részletesek (a kognitív input optimális). (Tekintsük a dohányzást. Amikor rágyújtanék, kellően élénken elképzelem idő előtti halálomat tüdőrákban – vágyam elpárolog, nem éli túl a tények és a logika kritikáját. Más példái komplexebbek.) Az etika „Mit kell tennem?” kérdésére is ezen a nyomon kereshetjük a választ, elkerülvén az etikai intuicionizmust. 
Brandt morálfilozófiáján nyilván nem kérhetjük számon a terápiás gyakorlatot. A cselekvés külső és belső okaival illetőleg motiváltságával, az értelem-tulajdonítással, az akarattal és belátással kapcsolatban azonban lehetnek észrevételeink, kételyeink, mind a magyar cselekvéslélektan hagyományai (Brandenstein Béla, Várkonyi Dezső és mások) nyomán, mind a modern cselekvéselméletek fényében.  

Baltás Péter: Jól működő spontán, intuitív kognitív-viselkedésterápiás jellegű intervenciók egy páciensnél az 1980-as évek elején – esetismertetés a múltból
Az előadás egy rövid összefoglalóval indul a viselkedés- és kognitív terápiák magyarországi elterjedéséről, fejlődéséről.
Majd egy pályakezdő értelmiségi fiatalember esetének ismertetése következik, akinél 1980-ban fejlődött ki súlyos, önellenőrzésekkel járó kényszerneurózis, mely munkáját egyre jobban akadályozta, majd munkaképtelenséget okozott. A páciensnél a gyógyszeres terápia nem vált be, és a számára aktuálisan elérhető pszichoterápia, mely mélylélektani irányultságú volt, szintén nem járt sikerrel. A fiatalembert már a leszázalékolás fenyegette, mikor egy klinikai szakpszichológussal folytatott egyszeri, rogersi szemléletű beszélgetés megindította nála a lassú, fokozatos javulást. A pszichológus nem tudta ugyan vállalni a terápiát, de a kliensben fel tudta éleszteni a gyógyulásba vetett hitet, és önbizalmát is erősítette néhány, kognitív átstrukturálódást kiváltó közlésével. A kliens, ezek után, mintegy szisztematikus deszenzitizálást alkalmazva, úgy győzte le kényszeres tüneteivel összefüggő felelősség-fóbiáját és munkahely-fóbiáját, hogy először egyszerű feladatkörrel, kis felelősséggel járó munkahelyet választott, majd később fokozatosan egyre nehezebb, felelősségteljesebb munkaköröket vállalt el. Végül ismét feljutott a diplomájának megfelelő foglalkozási, társadalmi pozícióba. Menet közben, szerencséjére, több munkahelyi vezetője is, spontán alkalmazta nála a fokozatos feladatbővítést. Két főnöke, ösztönös ráérzéssel, több alkalommal folytatott vele jelentős kognitív átstrukturálódást eredményező hétköznapi, de bensőséges beszélgetéseket. 
Összefoglalva: a páciensen tulajdonképpen kognitív viselkedésterápia segített, mely spontán módon, ösztönösen és több irányból, több szakaszban és lassan valósult meg. Mindez az 1980-as évek elején történt. 
A történet jól példázza a kognitív viselkedésterápia élet-közeliségét, mindennapos használhatóságát.    

2010. június 12.
Ónodi Lilla (Lilly Hungária Kft.): Életmód Program Szerepe a Pszichiátriai Betegek Rehabilitációjában
A Lilly Hungária Kft. 2003 tavaszán hívta életre a „Segítség egy teljesebb élethez” elnevezésű Életmód Programot. A program célja a pszichiátriai betegkörben gyakori egészségtelen életmód (mozgásszegény életvitel, helytelen táplálkozás, egészségre ártalmas szokások stb.) komplex kezelése – a betegek életminőségének javítása érdekében.
A páciensek hat hónapon keresztül, szakmai vezetés mellett kognitív-behaviour terápiás elemeket is tartalmazó csoportos foglalkozásokon vesznek részt, melynek keretein belül elsajátítják az egészséges életmód alapelveit. A program két, egymásra épülő alappillére a mozgásprogram és a táplálkozási tanácsadás, meghatározott tematika alapján. A betegek a foglalkozások során megtapasztalják az életmódbeli –a félév végére életformává váló- változtatások életükre gyakorolt hatásait és előnyeit.
Jelen előadás célja a program, ezen belül az ország területén működő centrumok bemutatása a kezdetektől napjainkig. 

Polgár Patrícia (SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika): Kognitív viselkedésanalízis és a terapeuta bevonódásának szerepe a krónikus depresszió kezelésében
A krónikus depresszió kognitív pszichoterápiás kezelésében gyakran kihívást jelenthet a páciens csökkent rugalmassága, reménytelensége, pesszimizmusa, nehezen motiválhatósága. James P. McCullough az 1980-as években kifejezetten a krónikus depresszió kezelésére fejlesztette ki főként kognitív és viselkedésterápiás elemekből építkező módszerét, melyet kognitív viselkedésanalízisnek (CBASP, Cognitive Behavior Analysis System of Psychotherapy) nevezett el. A módszer a páciens személyközi kapcsolatait, az interperszonális helyzetekben történő viselkedését, a kapcsolat, a viselkedés és a hangulat közötti ok-okozati összefüggéseket állítja fókuszba. Mivel a kezelés során nem csupán a terápiás ülések közötti élethelyzetekkel, hanem a páciens és a terapeuta közötti kapcsolattal is folyik terápiás munka, a módszer a terapeuta neutrális szerepét megkérdőjelezve aktívabb, a megszokottnál nagyobb mértékben bevonódó terapeuta-hozzáállást kíván meg. A terapeuta neutralitásának, illetve bevonódásnak kérdése a pszichoterápiák történetén számtalan kérdést felvetve vonul végig. 

Ratkóczi Éva, Király Ildikó (Nap-Kör Mentélhigiénés Alapítvány): Dialektikus viselkedésterápia alkalmazása borderline betegeknél a Nap utcában
Marscha Linehan kifejezetten az öndestruktív hajlamú borderline betegekre fejlesztette ki a 80-as évek végén dialektikus viselkedésterápiának (DVT) elnevezett módszerét, amely számos hatásvizsgálatot követően, a bizonyítottan hatékony pszichoterápiás módszerek között számon tartva terjedt el széles körben, főleg az USÁ-ban és Nyugat-Európában. Eredeti és módosított változatai más impulzuskoltrollzavaros betegcsoportoknál, valamint figyelemzavaros (ADH-s) személyeknél és viselkedészavaros serdülők esetében is hatékonynak mutatkozott.
A Budapeset VIII. kerületében működő Nap utcai Mentálhigiénés Ambulancián 4 éve próbálkozunk munkatársaimmal Linehan komplex és integratív jellegű terápiás módszerének alkalmazásával és hazai adaptációjával, borderline betegeknél.
Előadásom elején ismertetem Linehan szemléletét, a módszer alapelveit, szerkezetét és fő technikáit. Ezt követően beszámolok a SE Pszichiátriai Klinika Nap utcai Ambulanciáján, majd (annak megszüntetését követően) az azonos helyen működő Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány keretei között beindított DVT csoportokon nyert saját tapasztalatainkról. Kiemelem a szükségesnek, illetve eredményesnek bizonyuló, menet közben bevezetett változtatásainkat, kiegészítéseinket. Részleteket mutatok be a betegek számára rendelkezésre bocsátott saját készítésű rajzos szemléltető anyagunkból, megosztom a hallgatósággal eddigi eredményeinket és nehézségeinket. Köszönetet mondok a módszerrel sok évvel ezelőtt megismertető Fórizs Nórának és a próbacsoportok elindításában meghatározó szerepet játszó volt munkatársunknak, dr. Milák Piroskának.  

Harangozó Judit (SE Közösségi Pszichiátriai Centrum): A kognitív viselkedésterápiák több dimenziós kiterjedése – avagy a Kisgömböc esete….
Volt egyszer egy Kisgömböc, az „ősi” viselkedésterápia. 
Kiterjedt aztán:
•    kognitív irányba (Beck, Tringer): hiszen a gondolat is „viselkedést kiváltó tényező”;
•    elgurult a humanisztikus megközelítés felé, hatótényezővé alakítva ennek (non-specifikus) értékeit, amelyeket ma a „felépülés-koncepció” rögzít (M. Farkas, Harangozó);
•    meghódította a főképp medikális kutatási eszköztárral vizsgált, tényeken alapuló eljárások csúcsait (Cochrane adatbázis, Perczel-Forintos),
•    Freudtól sem ijedt meg és bekebelezte a pszichózisokat is, felfedezve, hogy a pszichózis hasonlóan értelmezhető, mint a neurózis, sokban hasonlít a „forró kogníciók” szerepe és a kezelés is, mindezzel beteljesítve a pszichózisok szemléletének humanisztikus fordulatát is (Beck, Haraszti, Harangozó);
•    Aztán Kernbergtől sem félt és „ráugrott a borderline-ra”,  a dialektikus terápiákkal új, reményt és praktikus megoldásokat nyújtó utakat nyitva (Linehan, Ratkóczi);
•    és már a múltat sem hagyja békén: a séma terápia nem átall a „maladaptív sémák” mögött az önsorsrontó mintázatok és áttételek átdolgozására is kiterjedni (Young, Unoka);
•    de ez még mindig nem elég neki: nyit a meditatív megközelítés felé is, végülis az elképzelés és a gondolat „teremt”: (Segal, Fulton, Perczel-Forintos);
•    végül: mit keres a klinikumon kívül? - Hogy’ merészel  a szociális munka és a szociológia  területére is betüremkedni? – közösségi pszichológia: tréningek és rendszerszemlélet, a közösség ereje, a polgári részvétel, a felruházás (Dalton, Rappaport, Watzlawik).
A szerző eszmefuttatása végén elgondolkodik azon, kipukkad-e az óriásira nőtt Kisgömböc? 

UnokaZsolt (SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika): A terápiás kapcsolat szerepe a sématerápiában
Előadásom fő témája a terápiás kapcsolat. A klasszikus kognitív terápiában a jó terápiás kapcsolatot adottnak vették; a terapeuta, mint jó szándékú szakértő, segíti a pácienst, megérti, tanítja, feladatokkal látja el. Ez a modell súlyos kapcsolati problémákkal bíró pácenseknél nem volt tartható. A páciensek negatív kapcsolati sémái által torzított terapeutakép, gyakran elutasítónak, bántalmazónak, elhanyagolónak tűnik, és a páciensek ezen képnek megfelelően reagálnak a terapeutákra. A felkészületlen terapeutákat váratlanul éri a saját önképükkel összegyeztethetetlen reakció, esetleg olyan kapcsolati mintákat aktiválnak bennük, melyekkel nehéz megbírkózniuk, és nem mindig sikerül a terápia szempontjából legoptimálisabban reagálni.
A kognitív terápiák későbbi irányzatai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a terápiás kapcsolat konceptualizálására. A sématerápiás irányzat a terápiás kapcsolatban zajló folyamatok kezelésére helyezi a hangsúlyt.
Előadásomban bemutatom a sématerápia elméleti keretét, kötődés elméleti hátterét, a kutatási eredményeket. Majd a terapeuták képzése során a terápiás kapcsolat konceptualizálására, kezelésére használt technikák oktatási tapasztalatait. Majd bemutatom a sématerápiás szupervízióban a terápiás kapcsolatra fókuszáló munka tapasztalatait.

Tölgyes Tamás (SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika): Séma Fókuszú Kognitív Viselkedésterápia az evészavarok kezelésében
Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viselkedés- és kognitív terápiája az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A 70-es, 80-as évek viselkedésterápiás sikerei feletti optimizmust a későbbi hatékonyságvizsgálatok eredményei tükrében a kognitív szemlélet előretörésében, valamint a különböző terápiás technikák, irányzatok integrációjában megmutatkozó fejlődés követte. A 90-es években az anorexia és bulimia nervosa terápiájában átfogó kognitív-viselkedésterápiás kezelésmódok születtek, melyek hatékonysága számos más hatékony módszer eredményeit felülmúlta. Mindazonáltal a betegek mintegy 2/3-ánál sikerült érdemi eredményt elérni, a maradék 1/3 továbbra is érdemileg terápia-rezisztens maradt, ami – jelentős részben - a társuló személyiségzavaroknak tudható be. Mindez indokolja további, adott esetben hatékonyabb módszerek, technikák kutatását. A Séma Fókuszú Kognitív Viselkedésterápia (SFKVT) Young  Sémaelméletének és terápiás technikáinak alkalmazásával megújított kognitív viselkedésterápiás módszer, mely az eddigi terápiákra rezisztens evészavaros pácienseknél is eredményt ígér. A korábbi eredményes KVT technikákat is magába építő SFKVT a becki standard kognitív terápia módosításával kialakított sémaközpontú terápia, amely a standard kognitív terápiánál nagyobb hangsúlyt fektet az élményekre, az alapvető szükségletekre, a gyermekkori előzmények és személyiségfejlődési folyamatok, a szülői nevelési stílus, a megküzdési stratégiák megértésére és az azokkal való munkára, aminek érdekében kognitív, viselkedéses, imaginatív és interperszonális technikákat is alkalmaz a páciens igényeinek megfelelően. A Séma Fókuszú Kognitív Viselkedésterápia evészavarokban leginkább azokban az esetekben választandó, ahol komorbid disszociáció, személyiségzavar, nagyon alacsony önértékelés vagy trauma-történet csökkenti a hagyományos kognitív viselkedésterápia alkalmazhatóságát. Még további kontrollált hatékonyságvizsgálatokat igényel az indikációs terület pontos meghatározásához az evészavarok különböző alcsoportjai tekintetében. Az SKVT és technikáinak bemutatása az evészavarok kezelésében előadásom célja. 

Az egészségszorongás szerepe a szűrővizsgálaton való önkéntes részvételben 
Géczy Anna, Kóthy Péter, Vargha Péter, Holló Gábor
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, Piliscsaba
A szűrővizsgálatok célja, hogy a rizikófaktorba tartozó csoport tagjai minél nagyobb számban részt vegyenek, hogy betegségüket korai stádiumban diagnosztizálják. Ez különösen glaucoma esetén nagyon fontos, mivel kezdetben egyáltalán nem okoz panaszokat, de kezelés nélkül gyakran megvakuláshoz vezet.
Vizsgálatunk tárgya az volt, hogy a glaucoma szűrővizsgálaton való önkéntes részvételt a rizikó faktorok, vagy inkább az egészséggel kapcsolatos szorongás befolyásolja.
Módszer: A hazai médiában (MR1) információkat közöltünk a glaukóma rizikófaktorairól, és egyben meghirdettük az ingyenes szűrésen való részvétel lehetőségét. A  szűrővizsgálaton glaukóma specialista szemészorvos vizsgálta meg a jelentkezőket (öt lépéses szemészeti vizsgálati protokoll szerint).A szemészeti vizsgálat előtt a várakozók kitöltötték a Spielberger-féle Vonás-szorongás Kérdőívet, az Egészségszorongás kérdőív rövidített változatát,  valamint egy félig strukturált interjút vettek fel kiképzett kérdezők. A vizsgálati személyek: 120 fő (72nő, 48férfi), átlag életkoruk 65 év.
Eredményeinkből kiemelendő: A megjelentek közül három fő bizonyult glaukómásnak (2,5%), ami az átlagpopulációnak megfelelő övezetbe esik (a kaukázusi populációban a 40 év feletti gyakoriság 1.5-3%) Vonásszorongás tekintetében az átlagpopulációnak megfelelő értékeket kaptunk a teljes vizsgált csoportra nézve, viszont szignifikánsan (p<0,001) alacsonyabb szorongásosságot mutattak a nők az átlaghoz képest. 
Az egészséggel kapcsolatos szorongás tekintetében a szűrésen részt vettek magasabb értéket adtak, mint a refenciaként használt átlagpopuláció (p<0,001), ill. szorongásos betegséggel kezeltek csoportja, de alacsonyabb értékeket mutattak, mint a hipochondriában szenvedők.
Következtetések: Eredményeink azt mutatják, hogy a szűrővizsgálatra hirdetések alapján önként jelentkezők nem elsősorban a rizikó csoportban tartozók közül kerülnek ki, hanem az egészségükkel kapcsolatban fokozottan szorongók közül. A szűrővizsgálatok hatékonyságának növelése érdekében a toborzás más formáit érdemes megfontolni.

Chikán Linda (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, Piliscsaba): Szociális szorongás és depresszió vizsgálata online játékosok körében
Célok: Vizsgálatomban a több felhasználós online számítógép-játékosokról kialakult sztereotípia érvényességét vizsgáltam. Valóban a társas szempontból kevésbé hatékony, elmagányosodott serdülők választják a kikapcsolódásnak ezt a formáját? Azt feltételeztem, hogy az asszertivitás hiánya vagy a félénkség lehet az oka, miért részesítik előnyben a játékosok a kommunikáció személytelenebb formáját. Emellett kíváncsi voltam arra is, hogy amerikai vizsgálatok eredményei, melyek szerint a játékosok között gyakoribb a depressziós tünetegyüttes előfordulása, mennyire igazak a magyar populációra.
Módszerek: Hipotéziseim igazolására egy játékos (33 fő) és egy illesztett kontroll csoport (40 fő) eredményeit (életkor 18-36 év) hasonlítottam össze a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Diszfunkcionális Attitűd Skála, a Rathus-féle Asszertivitás Kérdőív és a Cheek és Buss által kidolgozott Félénkség Kérdőív segítségével. Az alapvető demográfiai adatok mellett szabadidő eltöltésére vonatkozó kérdések is szerepeltek. 
Eredmények: A demográfiai adatok alátámasztják a külföldi vizsgálatok eredményeit, mely szerint az átlag játékos felnőtt, saját keresettel rendelkezik. Vizsgálatom eredményei szerint egyetlen változó, a félénkség dimenzió esetében mutatkozott szignifikáns különbség a két csoport között, tehát a játékosok félénkebbek, mint a kontrollcsoport. A játékosok között tendenciaszerűen nagyobb arányban fordul elő depressziós tünet együttes, mint a kontroll csoportban. Az eredményt befolyásolhatta, hogy a kontroll csoport értékei alatta maradnak az átlagpopulációban BDI-vel mért eredményeknek. A kérdőíveken elért pontszámok között korrelációt számolva együttjárás volt kimutatható a depresszió, diszfunkcionális attitűdök és félénkség között. Az asszertivitás mindhárom másik mutató eredményeivel negatívan korrelált. 
Diszkusszió: Vizsgálatom eredményei ellentmondanak a játékosokról kialakult sztereotípiának. A játékos csoport egyedül a félénkség dimenzió mentén különíthető el a kontroll csoporttól. A félénkek saját szociális képességeiket negatívan ítélik meg, egyes vizsgálatok eredményei szerint mindig negatívabban, mint a külső megfigyelők. Ez a vélekedésük szerepet játszhat abban, hogy a számukra kontrollálhatóbb, biztonságosabb, számítógép által közvetített kommunikációs csatornát részesítik előnyben.

Mohl Hajnal (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, Piliscsaba): A segítő is ember? - A munkahelyi társas támogatás szerepe a kiégéssel szemben
Bevezetés – Korábbi tanulmányok szerint az egészségügyi dolgozók a munkahelyi stresszterheltség, valamint az ebből fakadó kiégés szempontjából különösen veszélyeztetettek. 
A kiégés patomechanizmusában a munkahelyi légkör jelentős szerepet játszik.
Módszerek – Vizsgálat célja tanulmányozni a pszichiátriai és mozgásszervi rehabilitáció területén dolgozók, valamint a kontrollcsoportot alkotó nem egészségügyi dolgozók körében, hogy mennyiben befolyásolja a pszichoszociális munkakörnyezet a dolgozók pszichés immunrendszerét, valamint, hogy mindez milyen kapcsolatot mutat a kiégéssel.
A kutatási mintában 53 egészségügyi szakember vett részt, az önkitöltő kérdőíves felmérés kiterjedt a kiégés mértékének, a pszichés immunrendszer állapotának, a munkahelyi légkör jellemzőinek megismerésére.
Eredmények – A vizsgálatban résztvevő csoportok mindegyikében közel 40%-os a közepes mértékű érzelmi kimerülés aránya. A kiégés mindhárom dimenziójában a pszichiátriai osztályon dolgozók mutatják a legkedvezőtlenebb képet. A munkatársak, illetve a vezetők részéről tapasztalható társas támogatás észlelt mértéke a pszichés immunrendszer eredményes működésével mutat pozitív kapcsolatot, míg a kiégéssel negatív kapcsolatban áll. A kiégés tekintetében a legnagyobb jelentőséggel a vezetőktől kapott társas támogatás bír. A kiégéssel szemben védelmet nyújthat a pszichés immunrendszer.
Következtetés – A segítő foglalkozásúak körében rendkívül fontos a lelki egészségvédelem. A munkakörnyezet nem csupán forrása lehet a fizikai, érzelmi, lelki kimerüléshez vezető tényezőknek, de segíthet az eredményes megküzdési készségek kialakításában.
Jelen vizsgálat segíthet a figyelem e témára való irányításában. Hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük az érzelmi, intellektuális és fizikai túlterheltséghez vezető okokat, a kiégés természetét. Ha felismerjük, hogy mik azok a tényezők, kimondott, vagy kimondatlan elvárások, viszonyulási módokat, amelyek a kiégés folyamatában jelentőséggel bírnak, akkor nagyobb esélyünk lehet arra, hogy a védő faktorok hangsúlyozásával, a hiányzó helyzetmegoldási készségek fejlesztésével lehetőség nyíljon a károsító tényezők feletti kontroll megszerzésére, hogy a hivatás iránti lángolás ne végződjön szinte minden esetben kiégéssel.
Kulcsszavak – kiégés, egészségügyi dolgozók, munkahelyi légkör, pszichés immunrendszer

A kognitív és viselkedésterápia elméleti kerete az egészségpszichológia kontextusában.
Urbán Róbert, Oláh Attila, V. Komlósi Annamária, Demetrovics Zsolt, Rózsa Sándor, Rigó Adrien, Kökönyei Gyöngyi, Nagy Henriett, Czeglédi Edit, Reinhardt Melinda
ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest
Az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék azon kutatási programjait és főbb eredményeit mutatjuk be, amelyek kirajzolják a kognitív és magatartási tényezők szerepét az egészség fejlesztésében, fenntartásában valamint a betegségekkel való megküzdésben. A Tanszékünkön zajló kutatások több téma köré szerveződnek, beleértve a stresszel való megküzdés kognitív személyiségváltozóit, az önértékelés vizsgálatának konceptuális és operacionális kérdéseit, a testi tünetekkel és betegségekkel való megküzdésben szerepet játszó kognitív folyamatokat és reprezentációkat, az addiktív és egészségkárosító viselkedésekkel kapcsolatos elvárásokat/motivációkat, az elhízás kognitív, affektív és magatartási korrelátumait.
Az előadásban rámutatunk arra, hogy a kognitív és viselkedésterápia elméleti kerete hatékonyan alkalmazható mind az egyén, mind a népesség egészségét, megküzdését befolyásoló tényezők vizsgálatára és intervenciós programok kidolgozására.

Kállai János, Feldmann Ádám (PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet, Pécs): Önképdetekció első - és harmadik személy perspektívájából: egy fMRI vizsgálat eredményei és terápiás hasznosíthatósága
Az érzelmi állapot átvételének egyszerűbb szintje, amikor a szituáció közösséget formáló ereje miatt egyik emberről a másikra csak úgy átragad az adott érzelmi állapot (szurkolás, röhögés, tüntetés). Ez a mechanizmus az empátiához hasonlít, de mégsem illik az empátiáról alkotott elképzeléseinkbe. Az empátia esetén, a megfigyelt és a megfigyelő közötti érzelmi azonosság ellenére a megfigyelő tudja, hogy a pillanatnyi érzelmeit a másik személy érzéseinek átvétel váltotta ki. Tehát sajátjaként éli át, de tudja hogy mégsem azok. Az adott körülmények között a megfigyelő a másikkal szemben megőrizni az autonómiáját, és mind önmagát, mind a másik felet egy harmadik személy perspektívájából képes megragadni.
Pszichopatológiai állapotok elemzése mutatja, hogy az első személy és a harmadik személy perspektívájának kialakításakor a stabil szelf érzés kialakulásáig hosszú utat kell megtenni, számos vállalkozó az út során eltéved a különböző személyek perspektívájának a fenntartása során. Szélsőséges megoldások esetén hol egyikben (narcisztikus személyiségzavar), hol másik pozícióban fixálódik (generalizált szorongás), vagy esetenként folyamatosan úton van a kettő között.
Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy egészséges személyek milyen módon tudják megvalósítani e két perspektíva közül a megfelelőt olyan körülmények között, mikor az elsőszemélyű perspektíva (személy központú vagy egocentrikus) valamint a harmadik személy perspektíva (tárgy központú vagy allocentrikus) felvételére azonos lehetőség van. Negyvenkét egészséges egyetemi hallgató reakcióidejét és agyi aktivitás mintázatát vizsgáltuk miközben bent feküdtek egy funkcionális képalkotó berendezés vizsgáló hengerében. Azt vizsgáltuk, hogy a vizsgáló hengerben elfoglalt pozíciójuk, vagy a vizsgáló hengerben lévő pozíciójától függetlenül ítéli e meg azokat a téri viszonyokat, amelyeknek elemzésére felkértük őt. 

Pléh Csaba  (BME Kognitív Tudományi Tanszéke): A viselkedésgenetika kutatási stratégiái és a fejlődési zavarok
Az előadás kiindulópontja, hogy az utóbbi két évtizedben milyen szakmai  gondolatmenetek révén bontakozott ki az emberi élmény és gondolkodásmód olyan értelmezése – az innátista gondolatmenet – amely   a korábbinál jóval nagyobb szerepet tulajdonít a genetikai örökségnek. A tanulás korlátaival és ez elme evolúciójával kapcsolatos elméleti megfontolások mellett ezeknek a gondolatmeneteknek a támaszai az egyéni különbségek s különösen a kóros egyéni különbségek is.
Két példát mutatok arra, hogy milyen viták között fejlődik ez a nézetrendszer. Az egyik példa egy világos genetikai és neurális profilú igen ritka (1:30.0000) zavar, a Williams szindróma. A másik példa egy viszonylag gyakori, néhány százalékos előfordulású fejlődési gond, a nyelvfejlődési elmaradás. A Williams szindróma esetében a részletes viselkedési kutatás azt mutatja meg, hogy a látszólagos tiszta disszociáció helyett disszociáció mellett találunk egyes területen csupán lelassult fejlődést. A nyelvi zavarok elemzése pedig a tiszta nyelvi zavar helyett a kisebb, részben genetikai kontroll alatt álló kognitív fejlődési zavarok – az akusztikai emlékezet és feldolgozás zavarai – állnak a komplex fejlődési kép mögött.
Ezek az egyedi klinikai példák a mellett érvelnek, hogy fel kell adnunk az egy gén: egy kognitív vonás naiv determinációt, s helyette a viselkedés és megismerés genetikai kutatásában az epigenetikus utak pontosabb megértésére kell törekednünk.