Sématerápia

A standard kognitív viselkedésterápiás eljárások időhatáros, strukturált terápiák, hatékonyságuk egyértelmű szorongásos és depresszív kórképekben, ugyanakkor limitáltan alkalmazhatóak bizonyos nehezen kezelhető pszichés zavarokban. A huszadik század végén mindez arra sarkallta a kognitív viselkedésterapeutákat, hogy új terápiás megközelítéseket és módszereket dolgozzanak ki. Az első kognitív viselkedésterápiás szemléletű személyiségzavar-terápia Aaron T. Becknek és munkatársainak köszönhető, melyet néhány évvel később a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia megjelenése követett.

A kognitív terápiák második hullámához tartozó sématerápiát Jeffrey E. Young dolgozta ki, és ezzel egy új, integratív pszichoterápiát teremtett. A sématerápia kognitív viselkedésterápiás, kötődési, gestalt, tárgykapcsolati, konstruktivista és pszichoanalitikus iskolák elemeit foglalja egybe egy terápiás modellbe. A hagyományos kognitív viselkedésterápiát azzal egészítette ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichológiai problémák gyermek- és serdülőkori eredetének feltárására, emotív technikákra, a terapeuta-páciens kapcsolatra és a maladaptív megküzdési stílusokra¹.

Young elméletében a krónikus, kiterjedt lelki problémákat a korai maladaptív sémák jelenlétével magyarázza. Definíciója szerint a korai maladaptív sémák pervazív motívumok vagy mintázatok, melyek emlékekből, érzelmekből, kogníciókból és testi érzésekből állnak, és az egyénre magára és másokkal való kapcsolataira vonatkoznak. Young szerint a sémák a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete közti kölcsönhatások következtében betöltetlen alapvető érzelmi szükségletekből alakulnak ki, egész életen át finomodnak és jelentős mértékben diszfunkcionálisak¹. Feltevése szerint az embereknek öt alapvető érzelmi szükségletük van: (1) Biztonságos kötődés (ide tartozik a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény), (2) Autonómia, kompetencia és az énazonosság érzése, (3) A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága, (4) Spontaneitás és játék, valamint (5) Reális keretek és önkontroll. A betöltetlen szükségletek alapján öt sématartományt írtak le, amelyek összesen 19 féle sémát foglalnak magukban.

A korai maladaptív sémák jellemzői, hogy kora gyermekkorban adaptívak voltak, felnőttkorban azonban maladaptív megküzdési stratégiákat aktiválnak, többnyire három módon: (1) séma fenntartása révén az ún. logikai hibák és maladaptív viselkedési módok megjelenésével, (2) séma elkerülés által gondolati, érzelmi vagy viselkedéses szinteken, valamint (3) séma túlkompenzálással, vagyis amikor a személy épp az ellenkezőjét teszi annak, amit a sémája alapján tenne, elkerülve ezzel annak aktiválódását.

A súlyosabb személyiségzavarok kezelése során a sématerapeuták felismerték, hogy egyes sémák együttes előfordulása sajátos érzelmi, gondolati és viselkedési egységeket teremt meg, melyeket sémamódoknak nevezetek el. A sémamódok aktiválódása során bizonyos maladaptív sémák, negatív érzelmek, elkerülő reakciók és önsorsrontó viselkedés uralja a páciens működését. Gyakori sémamódok a Sérülékeny (elhagyott, elhanyagolt, magányos, depresszív, tehetetlen) Gyermek mód, a Büntető és Követelőző (szigorú, önostorozó, büntető, elégedetlen, követelő) Szülő módok, az Elidegenedett (távolságtartó, érzelmeket gátló, elkerülő) Védelmező Megküzdési mód, valamint az Egészséges Felnőtt¹. Ezek a sémamódok emocionális triggerek hatására aktiválódhatnak és bizonyos időperiódusonként válthatják egymást.

A sématerápia segít a páciensnek és a terapeutának megérteni és rendszerbe foglalni a maladaptív sémák okozta visszatérő magatartási mintázatokat. A modell segítségével a páciens képes lesz személyiségproblémáit egodisztonnak tekinteni és így erőt nyerni ezek elhagyására. A terapeuta a pácienssel szövetségben harcol a sémák ellen, kognitív, affektív, viselkedéses és interperszonális technikákat alkalmazva¹.

A sématerápia hatékonyságára vonatkozóan többek között egy Hollandiában történt RCT vizsgálat eredménye áll rendelkezésünkre². A vizsgálat során 88 borderline páciens részesült sémafókuszú (SFT) vagy áttételfókuszú (TFP) terápiás intervencióban, 3 éven át, heti kétszeri üléssel. Az SFT és TFP is hatékonynak bizonyultak az életminőség javításában, a személyiségpatológiák és a BPD tüneteinek csökkentésében. Egyúttal azonban kiemelik, hogy SFT esetén szignifikánsan alacsonyabb a lemorzsolódási arány (sématerápiából 3 év alatt a beteg 27%-a esett ki, míg TFP-ből az 50%-uk).

1. Young, J. E., Klosko, J. S., & Weishaar, M. E. Schema therapy: A practitioner’s guide. Guilford Press., 2003. (magyarul: Sématerápia. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív terápiás Egyesület, Budapest, 2010)
2. Giesen-Bloo, J., Van Dyck, R., Spinhoven, P., et al. Outpatient psychotherapy for borderline personality disorder: randomized trial of schema-focused therapy vs transference-focused psychotherapy. Archives of general psychiatry, 63(6), 649-658., 2006.